2012-01-02

2011 - személyes apokalipszis

Valami okosat és érdekeset szeretnék írni, de csak ennyi jut eszembe: boldog vagyok, hogy vége az előző évnek. Abban reménykedek, hogy egyúttal vége a sivárságnak, befelé fordulásnak, fájdalomnak, kilátástalanságnak és tehetetlenségnek is.
Nah, nézzük a legfontosabb állomásait a pokoljárásomnak: 
- a baleset: összetört, minden szempontból. Az összes problémám égető kínná változott, többek közt megmutatkozott emberi kapcsolataim törékenysége is. Miután elütött a teherautó néhány héten belül átrendeződött szinte minden. Nagyanyám végre megmutatta igazi arcát. A legjobb barátnőm akinek nagyon hálás vagyok a rengeteg segítségért, azokért is, amiket sosem kértem - egy hiszti miatt hátat fordított, azóta sincs más kapcsolatunk, mint 2 udvarias, semmitmondó sms, látszatfigyelmesség ünnepek alkalmából. Aki szerelmet vallott előtte néhány héttel, és akit talán én is tudtam volna szeretni, a baleset után hiába kértem beszélni sem volt hajlandó velem. Mások viszont nem várt együttérzést mutattak, nekik köszönhetem, hogy valamelyest ép elmével sikerült túlélni a traumát.
- pasik: micsoda fazonokkal találkoztam!!! Láttam a gyávaság, a hazugság, a kicsinyesség, kapaszkodás, közönyösség sokféle megnyilvánulását. Az önáltatást némelyek mesteri fokon űzik, és sajnos előfordult, hogy csak napok alatt ismertem föl mit is látok valójában. Talán mert annyira szeretnék már túl lenni azon a bizonyos szerelmen, ami csak az enyém volt.
- Scotty: nehéz szívvel mondtam búcsút cangimnak
- munka: bár örülök a lehetőségnek, mégis rossz érzés, hogy sem képességeimet, sem kreativitásomat nem használhatom. És anyagilag sem egy nagy durranás, remélem csak átmeneti ez az állapot. 

Lássuk a felemelő dolgokat is:
- Örülök, hogy sokkal tisztábban látok, mit egy évvel korábban.
- Fontos beszélgetések ösztönöztek, tanulságukat kincsként őrzöm - köszönet értük főleg Klárinak és Sziszónak.
- A nőiesség megélése is kezd kibontakozni, bár a baleset következményei még mindig fájnak, különösen a hiúságomnak.
- Azt hiszem év végére sikerül felismernem, mivel szeretnék hosszú távon foglalkozni, de az oda vezető út még homályos és félelmetes.
- A Remény még él, bár kómában van.

Mindent összevetve tényleg leértem a gödör aljára, és asszem már abbahagytam az ásást. Innen csak fölfelé vezet az út.

Üdv 2012, a megoldások éve!

0 megjegyzés: