2011-06-27

Világos

Egy ilyen szélsőséges élethelyzet, mint ez a baleset érdekes dolgokat hoz felszínre. Például azt, hogy kikre számíthatok valójában. És azt is, hogy kikre nem. Az ember lánya azt hinné, ha valakivel szoros kapcsolatba került nem is túl régen, az egy sajnálkozó fél mondatnál többet is képes kierőltetni magából, Uram bocsá' egy "Hogy vagy?" kérdést is fel tud tenni. Ez bizony tévedés, az illető ugyanis nem képes ilyen humánus dolgokra, ellenben a saját hétköznapi hülyeségeit simán megosztja velem (pedig valamiért egyáltalán nem érdekelnek). Csak hogy ne legyek igazságtalan megemlítem, hogy az ominózus levélben felmerült egy kérdés... mire jutottam? Természetesen vele (aki nyilvánvalóan a Világegyetem középpontja) kapcsolatban. Asszem jobb, ha nem fejtem ki, bár ha visszaemlékszik az általa említett részletekre rájöhet, hogy már tudja is a választ. Akkor ugyanis pontosan megfogalmaztam mindent, később csak a felkavarodott érzelmek hatása alatt szépültek meg, illetve halványultak el a valójában egyértelmű ellentétek. Magamnak is nehéz megmagyarázni miért ragaszkodtam volna pont az ő személyéhez. Na de ez a probléma magától megoldódott, már foglalkozni sem kell vele. (Csak mellékesen: ha ő került volna ugyanilyen helyzetbe én rohantam volna segíteni. Mert ilyenek a balekok.)
A másik hasonló eset is érdekes... vagyis lehetett volna. Nyilván durva próbatétel egy alakuló kapcsolatnak, ha a második randira a baleseti sebészeten kerül sor. Nem is bírta ki szegény. Béke poraira. Ha az érintett mégis elolvasná ezt a szösszenetet értesítem, hogy fel van mentve az ígérete alól...
A harmadik furcsaság a tavalyi trubadúr. Valamiért fontosnak érezte, hogy tegnapelőtt éjfél után sms-t küldjön. Bocsánatot kér és érdeklődik hogylétem felől. Ugyan válaszoltam az üzenetre, de valszeg megint nem telefonról, hanem netről küldte, fogalmam sincs célba ért-e az üzi.

0 megjegyzés: