2011-05-10

Nem könnyű

változni. Amióta elhatároztam, hogy tényleg nyitott szemmel fogok élni csupa olyasmit veszek észre, ami egyáltalán nem tetszik. Jutka szerint azért esek mindig pofára, mert tényleg képtelen vagyok rosszat feltételezni másokról. Még akkor sem hiszem el, amikor már bántott, kihasznált vagy semmibe vett valaki. Például amikor az ex-drogos képes azért üzenni, hogy a rosszkedvét és ítélkezését megossza velem (persze ez pont az ellentéte a hálálkodó mailnek, amivel pár hónapja megkeresett), vagy amikor a tizenakárhány éve ismert "barát" egyetlen szó nélkül tesz keresztbe (remélem azért jól alszik). Még ilyenkor is csak az jut eszembe, biztosan van ennek oka, legfeljebb én nem tudok róla. Talán nem is fogom megtudni. Tehát jobb más dolgokra koncentrálni, már így is éppen eleget rágódtam olyasmin, amit nem tudok megváltoztatni. Ennek eredménye a 150/90-es vérnyomás, gondolom. Kicsit ijesztő, eddig mindig alacsony volt, csak amióta ennyire szétzilálódott az életem vagyok folyamatos stresszben, így mehetett fel ennyire, ha nem fájna annyit a fejem észre sem vettem volna. És ezzel sokan visszaélnek, vagyis megpróbálják. Azt hiszik bármit meg lehet tenni valakivel, aki kiszolgáltatott helyzetben van, de most már figyelek... Azért jó lenne ha 10 emberből mondjuk egynek lehetne hinni.