2011-03-08

ami innen kimaradt - a wlog

mit vár

aki követeli a figyelmet, a szeretetet? Talán olyan dolgok ezek, amelyeket kérésre adnak? Szerintem a "tessék velem foglalkozni" felirat a homlokukon eleve csak szánakozást vált ki, ha emellé még világfájdalom is társul, attól végképp menekülnek. Legalábbis én így vagyok vele, talán nem is egyedül. Persze akadnak rosszabb napok, csalódások, veszteségek - a túléléshez kell a barátok bíztatása. De egy idegenre zúdítani egy élet keserűségét és cserébe szeretetet várni talán nem a legjobb ötlet.

2010. nov. 28.

primitív

aki csorgatja a nyálát, de ha elutasítják "bosszút áll". Az udvarlás mikéntjét nem részletezem inkább.

2010. nov. 28.

konklúzió

Most hogy már van wline-os tapasztalatom ideje írni is róla. Kb. napi 5 új "pasi" jelentkezik be, a nagy részük a faéknél is egyszerűbb, ha érted mire gondolok. Mások az éppen aktuális párjukat csalnák meg, ami szerintem gerinctelen, következésképp cseppet sem vonzó. És akadnak a "komoly" kapcsolatot kereső sótlan, önsajnálatban fetrengő, tehetetlen, soha fel nem növő hímneműek. Tisztelet a keveseknek, akiknek eszük is van, humorérzékük pedig nagyobb az egojuknál. Azokra akik csak nickek nem érdemes szót vesztegetni. Mégis a Remény hal meg utoljára.

2010. nov. 24.

rétes

ugyan már nem volt, jókedv és némi meghittség igen. Köszönöm

2010. dec. 1.

tévedtem

Már megint nem hallgattam a megérzésre, hogy nem szabad. Folyamatosan tiltakozott valami bennem, mégis megpróbáltam. Mert vonzott valahogy. Mára rájöttem semmi értelme reménykedni, hiszen 4-5 találkozás sem volt elegendő egyetlen jó beszélgetésre, az ölelések sem hozták közelebb, nem ébredt benne kiváncsiság irántam. Nem kedvel, nem tetszem neki. Ismerem már ezt a közönyt, de megértenem nem sikerül, én más lelki alkat vagyok. Talán egyszer valaki elmagyarázza, hogy a fent írtak ellenére vajon miért randizott velem egyáltalán.

2010. dec. 5.

nomen est omen

Érdekes ki milyen nicket választ magának, és némelyekre mennyire jellemző a név. Van, aki a vezeték- vagy keresztnevéből, esetleg azok becézett formájából kreál nicket. Van aki kedvenc márkájával, színészével, énekesével "azonosul". Talán azok állnak legközelebb az igazsághoz, akik egy jellemző tulajdonságukat emelik ki ily módon... Nomen est omen.

2010. dec. 6.

iniciálé

Mostanában figyelem ki mit mond magáról az első 10 percben, ugyanis ilyenkor mintegy zanzásítva tudatja mit tart önmagáról. Pl. "nem vagyok jó pasi". Megpróbáltam felülbírálni, gondoltam csak önbizalomhiány lehet, de meg kell hagyni igaza volt. Hiába a humor (ami csak online vicces, élőben már maró gúny, főleg ha nyitott vagy felé), a kisugárzás, az udvariasság, az intelligencia, a valóság ennél összetettebb. Ha az EQ nincs jelen halott ügy az egész. Tehát továbbra is figyelek a bemutatkozásra, az az ember kódexének első iniciáléja.

2010. dec. 6.

napi állat

üzi, ismerkedjünk. Na jó, meghallgathatom végül is. Túl van éppen egy szakításon, klasszik rajtakapás pofonnal meg feljelentéssel fűszerezve... Szerinte igaza volt. Diplomácia rulez!!!

2010. dec. 6.

kattogok

Nincs ebben semmi újdonság, mindig így szoktam. Ha falba ütközök szeretnék átjutni rajta valahogy, de most nem lehet. Csak elveimet megkerülve kaphatnék válasz ezernyi kérdésemre, ha egyáltalán... Nem teszem, tiszteletben tartom a makacs hallgatást, az önmagát meghazudtoló udvariatlanságot is. Bánt, de elfogadom, hogy ez már csak engem érdekel.

2010. dec. 6.

pajzs

besokalltam. Nem kicsit, nagyon. Ugyanis hiába vártam azt az egy üzenetet, ami méltó módon tehet pontot egy furcsa ügy végére. Cserébe viszont csúcsot döntött a kéretlen levelek száma. Külön bejegyzést igényelne a tegnapi forgalom, de semmi kedvem ezzel foglalkozni. Aki fontos el tud érni telefonon, a többi nem számít.

2010. dec. 7.

vannak akiket a pajzs sem tart távol, privivel próbálkoznak. Hiába, ez nem az a nap

2010. dec. 7.

nyugalom

Ez volt itt az első hapsimentes napom, hála a pajzsnak. Bár él bennem a remény hogy valamilyen módon megismerkedhetek az "igazival" (ha van olyan), de ez a nap mégis üdítő volt.

2010. dec. 7.

már jobb

Már nem várom hogy felhívjon, ha eddig nem tette nyilván így is marad. Pedig szívesen visszaadnám amit itt hagyott, utálok tartozni. És ahányszor ránézek eszembe jut ő is... Mindegy, ha meggondolja magát majd szól.

2010. dec. 8.

zzzzz

nyitottnak kéne maradnom, hogy rám találhasson...

hegymagas falat kéne építenem, nehogy eltaposson...

türelmesnek kéne lennem...

nem szabadna tovább várnom...

2010. dec. 8.

beszélgetnék

Ugyan ki ér rá ilyenkor csavarogni, közben beszélgetni? Rajtam kívül persze. Pedig milyen jó lenne valakivel sétálni ebben a valószínűtlen decemberi tavaszban.

2010. dec. 8.

eddig sikerült elkerülni

Eddig. Aztán óvatlanul beléptem egy szobába, és percekig nem néztem meg az online listát. Amint megláttam leléptem, nehogy azt gondolja zaklatni akarom. Óvodás vagyok...

2010. dec. 8.

próbálkozás

Ismerős nick volt, pw-re hívott. Megjelöltem az x-et Gondolkoztam ez vajon melyik @ lehetett? Aha, az volt aki szereti azt a bizonyos alkatrészét mutogatni, noha se nem szép, se nem különleges...

2010. dec. 8.

hiányzik a blogom

Amióta elhalálozott a laptopom nagyjából itt élem ki a netfüggőségem, és kis mértékben a grafomániámat is (a többi addikciót nem ). Ugyanis agyhalál telefonnal blogot vezetni, lassan tölt be az oldal és a mobil változat nem teszi lehetővé képek feltöltését. Pedig gyűlnek az élmények, a szép vagy éppen vicces fotók, és magamat ismerve később csak töredékük kerül be a blogba. Na mindegy, nem kell mindent dokumentálni.

2010. dec. 8.

a száznevűnek

Rengeteg nickedből 3 már tiltólistán van. Többször kértelek hagyj békén. Ennek ellenére még mindig próbálsz kommunikálni velem, csak azt nem értem miért? Annyira sivár lenne az életed, hogy még az a megvetés és undor, amit kiváltottál belölem tud valami érdekeset nyújtani? Vagy csak a figyelemre van szükséged? Javaslom vedd igénybe szakember segítségét! Bár nem hinném, hogy a korlátoltságodon változtatna, mégis nagy szükséged van rá.

2010. dec. 9.

aranyos

Szia gyönyörűség! Így köszön mostanában az egyik közértes fiú. Irtó édes, főleg azért, mert legalább 12-13 évvel fiatalabb nálam. Amúgy helyes, törékeny ifjú szőke hajjal és kedves mosollyal. Egyszer beszélgettünk, talán tavasszal, azóta csak köszöngetünk egymásnak, néha a kasszánál viccelődünk. Mindenesetre cuki, hálás vagyok ezekért a vidám percekért.

2010. dec. 9.

24 óra

A barátlistával egy időben minden üzenetet töröltem a postaládából. Mindet, kivéve egyet. 3-án 19:05-kor kaptam, így holnap este automatice törlődik. Még 24 óra, de ki számolja... Félreértés ne essék, semmi romantikus nincs benne, csupán egy link, illetve a feladó figyelmét dícsérő szmájli. Sajnálom.

2010. dec. 9.

na még egyszer

Nem pw-zek idegen nickekkel. Egyáltalán. ¿Comprendes?

2010. dec. 9.

Prometheus

szerencsés volt, hogy a keselyűk a máját tépkedték, nem a szívét.

2010. dec. 10.

ma 2 hónapja regisztráltam

Ünnepelni nem fogom, az tuti. Ez a cset is pont olyan, mint a többi, nagyjából ugyanaz a keresztmetszet. Viszont tanultam ezt-azt, beszélgettem néhány szimpi emberrel, találkoztam 1-2 furcsa alakkal. Mindegyikük más nézőpontot képvisel, ezért akárkik legyenek is feltétlenül fontos mérföldkövekké váltak.

2010. dec. 10.

készülődés

Tavaly ilyenkor már lázasan készültem a karácsonyra. Díszítettem a lakást, ajándékokat készítettem és vettem, recepteket keresgéltem a neten, szerveztem a közös ünneplést a csajokkal. Idén még semmi, csak az őszi dekorációt pakoltam el a szobából, illetve a bejárati ajtóra tettem ki azt a cuki angyalkát a csillaggal. Nincs ünnepi hangulatom egyáltalán.

2010. dec. 10.

bizonytalan

Fölhívtam P-t, mert már elég idő eltelt a legutóbbi féltékenységi rohama óta, gondoltam beszélhetünk. És tényleg, amint megtudta hogy a legutóbbi kapcsolat-kísérlet teljes kudarcba fulladt ismét barátságossá vált. Rém kellemetlen belegondolni mennyire másképp kötödünk egymáshoz. És felmerül a kérdés, hogy szabad-e fenntartani egy ilyen barátságot, ha ö szenved attól, hogy én már rég (másfél éve) továbbléptem.

2010. dec. 10.

hallgatás helyett

"...daccal reccsenti szét a szó a fogak porcelánjait..." (Vári Fábián László)

2010. dec. 10.

hacker?

Ma este 6 óra előtt 1 perccel vki megpróbált a nickemmel belépni. Minek?

2010. dec. 10.

Creusa

Jó kis este volt a tegnapi, forralt boros, beszélgetős, lelkizős. Reggel pedig rájöttem, hogy más baját úgy veszem magamra, mint a királyné Aeneas sorsát Sz. M. regényében. Creusa, átkot cipeltél, hogy menthesd Trója házi isteneit és gyermeked, hogy új dinasztiát alapíthass Itáliában. Én vajon miért teszem?

2010. dec. 11.

instant ébredés

A kávérajongók keresztre feszítenének ezért, én akkor is a vacak 3:1 löttyöt nevezem kávénak. Imádom.

2010. dec. 12.

nem vész el

csak átalakul. Mint a kedvenc sötétlila lakkom. Győztek a piros szemcsék az üvegbe zárt csatában, az új szín a bordó lett. Nem rossz.

2010. dec. 12.

Egy nálam sokkal okosabb

barátom mondta anno: két füled van és egy szád, ennek arányában használd őket, abból baj nem lehet. Igaza volt, igyekszem is nagyon, bár a születésemkor diagnosztizált permanens szájmenés nem könnyíti meg a dolgot. Na, a lényeg: nagy szorgalommal olvasom mások wlogjait, és ma először igazán szívmelengető történetbe botlottam. Talán csak illúzió, hiszen nickek írnak egymásnak, ez mégis szerelemnek tünt. Nagyon drukkolok Nektek

2010. dec. 12.

már a globalt

sem olyan jó olvasni amióta az ő neve ismét gyakran megjelenik. Eddig vihogtam meg hülledeztem, vagyis jól szórakoztam, de a görcsbe ránduló gyomor egészen elrontja. No sebaj, nem kötelező kukkolni, igaz?

2010. dec. 12.

Fogalmam sincs

milyen lehet empátia nélkül élni. Nyilván kényelmes. Tőlem idegen világ az, ahol más fájdalma semmi visszhangot nem ver. Bennem azonnal megmozdul vmi, segíteni szeretnék legalább egy kis bíztatással, éreztetni hogy nincs egyedül. Ez a 3D-ben pontosan így megy, meg is találnak akiknek kell a lelki támasz. Itt más a helyzet, visszafogom magam, mert olyan könnyű megbántani egy eleve sebzett lelket, s mivel nem ismerem őket inkább csöndben maradok. Viszont nem kritizálom tapintatlanul azt, aki gondját-baját velem beszéli meg.

2010. dec. 12.

Avatar

Az alapmondatra mindenki emlékszik: Látlak téged. Ez számomra az empátia és az intuíció egy új síkját jelenti, a gyakorlatban pedig azt, hogy a hozzám közel álló embereket "érzem". Ha vmi történik velük én tudok róla. Sokszor azt is látom magam előtt, hogy pontosan mi és hogyan történt, máskor csak azt, hogy vmi nem stimmel. A legtöbb esetben ez nem kölcsönös, de nem is várom el. Jó érzés látni őket...

2010. dec. 14.

Való Világ

Valóságshownak nevezik, pedig olyan, mint a Kísérlet. Mindenkinek megvan a szerepe, ami egy mesterségesen zárt környezetben egyre hangsúlyosabbá válik. A piti konfliktusok válnak eseményekké, ego csattan egy másik egoval, emberi értékek foszlanak semmivé. Szerintem egy egész falka pszichomókus tanulmányozza ezt az emberkertet.

2010. dec. 17.

a nap híre

Ma tudtam meg, hogy D. barátnőm babát vár! Annyira örülök neki(k)!

2010. dec. 17.

csak néztem az ablakból

a hóesést, éreztem a finom narancsillatot, és kedvem támadt elővenni a karácsonyfát. Mire ez megfogalmazódott megérkezett J., és láss csodát, diós bejglit hozott. Amikor elment kicsomagoltam a fehér és az arany színű díszeket, kézbe vettem a puha angyalszárnyakat, a fényes gömböket, csillogó gyöngy-hópelyheket... idén is nagyon szép lesz a karácsony!

2010. dec. 18.

veréb

A bemutató óta szerettem volna megnézni a Piaf című filmet, valahogy mégis kimaradt. Tegnap az M1-en alkalmam volt megnézni. Nagyon szeretem Piaf hangját, és az életrajzi ihletésű filmeket, könyveket, így remek estém volt.

2010. dec. 19.

Biblia???

Nem számítottam olyan szobára, ahol konkrétan térítenek! Klasszikus vita a hívők és az ateisták között némi vérszívással színezve. Nagyon vicces, hogy a 21. században még mindig az a téma, hogy kell-e vmilyen egyházhoz tartozni az üdvözüléshez? Vagyis az a kérdés, hogy a Paradicsomba portáson keresztül vezet-e az út? És ha nincs is mennyország, akkor az emberek jó része egész életében fölöslegesen hajbókolt egy intézménynek...

2010. dec. 19.

csoda

Amikor 70 kilónál is jóval több voltam - nyár elején pl. - azt hittem újabb Camino kell ahhoz, hogy megint olyan alakom legyen, amire rá lehet nézni. De szerencsére az ***-átok jót is hozott, ugyanis friss mérés szerint majd’ 20 kilóval vagyok könnyebb, pedig elég sokat zabálok! Azért az utóbbi hónapokban tornázok is minden nap, és bőven van mit alakítani ezen a puhány testen, de bátran ki merem jelenteni, hogy kövér már egyáltalán nem vagyok. Hurrá!

2010. dec. 19.

Attilák

Idén 4-gyel is megismerkedtem, mind különleges a maga nemében. És egy kivétellel mindnek ugyanaz a defektje, ezt nem részletezem. A legfurcsább Attilával Törökországban találkoztam, minden este a tengerparti sétány látványosságnak számított, ő ugyanis egy teve. A gazdájával elbeszélgettem, így tudtam meg a nevét és hogy ő bizony lány! Nem is tűnt problémásnak

2010. dec. 20.

nah,

elkészült minden amit szerettem volna karácsonyig megcsinálni

2010. dec. 20.

ünnep

Sokaknál olvasom, hogy utálják a karácsonyt. Megértem öket, mert néhány évvel ezelőttig én is így éreztem. Gyerekként a kötelező és képmutató, végtelen hosszú családlátogatás tette kínszenvedéssé, főleg hogy apám kötözködő, agresszióba forduló alkoholmámorát is el kellett viselni. Amikor férjhez mentem tovább nőtt a zarándokhelyek listája, gyakorlatilag egyáltalán nem tudtunk kettesben ünnepelni. És mindenhol végig kellett enni a menüt akkor is ha nem ízlett, nehogymár udvariatlanok legyünk. Amióta drasztikusan elfogyott körülöttem a család - ma már csak egy nagyim él, ő is messze tőlem - magányos volt a karácsony. Akkor is ha éppen volt pasim, bár úgy könnyebb. Most más a helyzet. Rá kellett jönnöm, irigyeltem mások meghitt ünneplését, amiben nekem sosem volt részem. Naná hogy utáltam! De azt is felismertem, megteremthetem magamnak amit hiányolok, meghívhatom a lelki családomat, együtt lehetek a szeretteimmel, mert ettől lesz meghitt az egész. És igenis szeretem a karácsonyfát, a gyertyákat, mécseseket, fahéj- és narancsillatot, a töltött káposztát, és az egész telet-fagyot kinevető vidámságot! Legfőképpen pedig titeket szeretlek Kedveseim, akik befogadtátok a szívemet!

2010. dec. 20.

meglepő

elsö (és utolsó) "randim" volt tegnap. Délben találkoztunk és röpke 3,5 óra alatt megfigyelhettem a lerészegedés folyamatát, további ivászatokról szóló egyforma történetekkel tarkítva. Persze marha szimpatikus vagyok neki, főleg ha be is költözhet hozzám, mert a házinéni ugye nem éppen leányálom. Mondjuk én sem vagyok az, de hát ő honnan tudhatná ezt, hiszen amikor mondtam volna vmit azonnal beindultak a veséi. A rövid kocsmatúra során egyéb vonzó dolgokat is mondott magáról, pl. jól gondoljam meg a közös bulizást, mert ha vki netán közeledni akar hozzám az bizony verekedést jelent. Mert ő megvéd! Valamiért nem vágyok erre...

2010. dec. 22.

ritkán

"csetelek" szobákban, és ha mégis bemegyek keveset írok. Főleg azért, mert nem szívesen pofázok bele mások beszélgetésébe, hiszen senki sem kérte a véleményem. Viszont szívesen olvasgatok. Ha van mit... Ez a fejbevágós cucc most teljesen lefoglalja az amúgy egész békés embereket is, hát még a többit! Elvan a gyerek ha játszik

2010. dec. 22.

álmomban

megint a Cabo-nál voltam. Ugyanolyan viharos éjszaka volt, mint amikor nevetve, énekelve, sírva ünnepeltem a kanadai vitorlázóval és a francia rendezővel a Megérkezést. Zuhogott az eső, de minket egyáltalán nem zavart, örömkönnyeinket lemosta arcunkról, velünk tombolt a természet is mintha megérezte volna féktelen boldogságunkat. Alattunk fekete volt az óceán, csak a sziklának csapódó habok fehérlettek a világítótorony felvillanó fényében. Asszem ha vki látott volna minket azt gondolta volna bolondok vagyunk, ugráltunk és öleltük egymást, három különböző nyelven kiabáltuk bele az éjszakába jókívánságainkat. Pierre sem rendezhette volna meg szebben...

2010. dec. 23.

helyesírás

Tudom én, hogy észre sem kéne venni milyen rémesen írnak egyesek - nem mintha én nem vétenék hibát, mert ugye ez csak cset, rém lazák vagyunk mind. Mégis miközben a felismerhetetlen szavakat próbálom értelmezni felvetődik a kérdés: ők nem jártak általános iskolába? Mert én sem úgy születtem, hogy tudtam volna szabályokat, de megtanultam, mert nem volt más választásom. Mert anyám nem hagyta annyiban a hibáimat, diktált és javított, gyakoroltatta velem a szavakat. Végtelenül hálás vagyok érte. Mert fontos ismerni-érteni a nyelvet, amit oly hebehurgyán használunk, ahhoz hogy lássuk szépségét és kifejező erejét. Ritka kincs birtokában vagyunk, akár tisztelhetnénk is. Vki az egyik szobában szóvá is tette ezt, nekem nagyon tetszett a hozzáállása: szerinte igénytelenség csak azért rosszul írni, mert ez a cset. Szerintem igaza van.

2010. dec. 23.

Karácsony

Márai Sándor szavaival kívánok örömteli karácsonyt mindenkinek!



"Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. (...) Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás."

2010. dec. 23.

időzített ünneplés

3, 2, 1... Rögvest indulnom kell, végre itt karácsony, nekünk már ma. J-éknál a családi banzáj persze holnap lesz, amit nagyon várok, főleg a gengszterpalánták miatt. Holnapután majd mesélek. Még egyszer boldog karácsonyt nektek!

2010. dec. 23.

mégsem mesélek

majd egyszer igen, a blogban. Mert kevés a szó, kellenek a képek is a gyerekekről, a legdrágább barátnőmről, az egész mesés napról. Ragyogó szenteste volt!

2010. dec. 25.

Gyerekjáték

Ott volt mindhárom kölyök, izgatottan várták az angyalkát, még tervük is volt a leskelődésre. Nagy nehezen csak lefoglaltuk őket amíg a szülők elrendezték az "ajikókat", és amikor megszólalt a csengő bemehettek a nappaliba. Egy kis éneklés után jött a csomagbontogatás, repkedtek a szalagok és színes papírok, kacagtak és sikongattak a csodaszép játékok láttán. Akinek van gyereke biztos nem lepődik meg ezen, de én csak lestem ahogy legalább 20 darab ceruzaelem tünt el a különféle sípoló, villogó, forgó, guruló és éneklő szerkezetekben. Az egyetlen elektronikamentes tárgy a dínós könyv volt! Csak amikor eljöttünk és csend volt körülöttünk jutott eszembe a fa építőkocka, a játékkonyha, a sok könyv, és a többi régi karácsonyi ajándék, amiket kisgyerekként kaptam... akkor még létezett a csendes éj.

2010. dec. 26.

mér(l)eg

Eddig kétszer voltam igazán szerelmes, mindkétszer olyan férfiba aki minden tekintetben több nálam, kivéve az érzelmi intelligenciát. És mindkettő Mérleg volt, elég sablonos Mérleg. Vesztemre, ugyanis az ilyen pasi a gyengém - majdnem teljesen. Csodáltam intellektusukat, műveltségüket, nyitott gondolkodásmódjukat, lenyűgözött kifinomultságuk, határozott céltudatosságuk. Diplomáciai érzékük számomra egészen rendkívülinek tűnt, mert belőlem ez a képesség hiányzik, én csak a nyers őszinteséghez értek. Számomra egy kapcsolatban a kölcsönös érzelmek a legfontosabbak, és szerelemtől elvakultan összekevertem vonzódásukat vmi sokkal többel. Pont addig tartott mindkét kapcsolat, amíg rájöttem (hajlandó voltam felfogni) esélyem sincs. Még egyszer nem lépek bele ebbe a csapdába, nem érem be kevesebbel mint a viszonzott szerelem.

2010. dec. 27.

-20 fok?

ezzel ijesztgetnek, és mivel nem vagyok egy bátor ember meg is szeppenek rendesen. Nagggyyyon hideg!

2010. dec. 27.

Tényleg könyvet

kellene írni a pasikról, ahogy Sz. mondta: pöcsológia tankönyvet. Már csak az írást kéne megtanulni hozzá, az élmények már megvannak. Alapból tudni kell, nálam az első szűrő a helyesírás, akinek ezen a területen nincs komoly hiányossága és még gondolatai is vannak potenciális beszélgető partner számomra. Végül is mi bajom lehet? Nézzük az elmúlt két nap termését (csak azokat, akikkel órákon át "ismerkedtünk", a többi alapból érdektelen). 1. Az Unalmas. Szimpatikus volt a szobában, nem káromkodott, mindenkinek válaszolt, stb. Üzent, csevegtünk. Kiderült milyen kötöttség miatt nem tud kapcsolatot kialakítani. Ez számomra nem jelentett gondot, bár a távolság elég nagy akadálynak tűnt. Mindegy, egész jól alakult addig amíg rá nem jöttem már megint én tartom fenn a beszélgetést, gondoltam kipróbálom milyen ha ráhagyom a dolgot. Kiderült. Semmilyen. Egyetlen kérdésre sem telt tőle, csupán az időjárás érdekelte. A harmadik angolos üzenet után angolosan távoztam.

2. Az Egyszerű. Nehéz érdekeset írni az érdektelenről... Hosszas levelezés után - mondandó hiányában - elkezdett valami idézetgyűjteményből másolgatni. A cset színvonalát tükrözi a tény, hogy amikor szobában tette ugyanezt kb. 5 közhely / perc töménységben a nickek egyetlen kivétellel örültek neki. Nehogy önálló gondolatai legyenek!

3. A Magamutogató. Egyszer már lepattintottam, tegnap mégis úgy döntöttem megnézem ki lehet ez a fickó. Megláttam, ahogy a szobában mindenki más is a sűrűn belinkelt fotónak köszönhetően. Megjegyzem semmi reakciót nem váltott ki, nyilvánosan legalábbis nem.

2010. dec. 28.

folytatás

... Na mindegy, a delikvens bőszen udvarolt, már majdnem szimpatizáltam vele amikor a nehezen elviselhető tulajdonságok kerültek szóba. Azt mondja ő flörtöl a neten... állítólag azokkal, akik amúgy sosem érdekelték. De ez nem megcsalás, mert tettlegességig sosem jut el. Van néhány tippem miért nem Amúgy ha van párja nem csinálja. Akkor vajon miért is probléma ez? Vinnék egy csokor virágot a logika sírjára...

2010. dec. 28.

majdnem kihagytam

egy felettébb érdekes típus említését. Valami kóros közléskényszer hatására minden nap írnak nekem, amolyan tartalom nélküli monológ formájában. Vajon mire jó ez, hiszen SOHA nem válaszolok nekik. Ez nem egyértelmű??? Esetleg írhatnának wlogot...

2010. dec. 28.

Segéd lettem

pedig nem akartam volna, biztos büntiből testálta rám a tulaj amikor lelépett. Szerencsére adott két sorstársat is akik sokkal alkalmasabbak a feladatra, mint én.

2010. dec. 28.

a kommunikáció halála

Udvarolnak, vagyok Édes, Kedves, Drága meg mindenféle. Az ember lánya azt hinné legalább 1-1 csetlovag túl akarna lépni a virtuális dumán, és valóban ismerkedne. Nos, talán mással úgy is van, velem azonban csak addig megy a jófejkedés amíg föl nem merül a találkozás lehetősége. Egy részükkel nyilván lehetetlen is földrajzi okok miatt (ami sokak szerint nem akadály - mondjuk én nem hiszek a távkapcsolatban), mások szerintem lusták vagy csak unalomból írtak eleve. A furcsa mégis az, hogy később már a beszélgetés sem megy. A valóság kinyírja a kommunikációt??? Vagy én teszem tönkre...

2010. dec. 29.

BUÉK

írtó jó kis szilveszter volt, kívánom hogy mindenkinek legalább ilyen jó éve legyen

jan. 1. 20:44

tolerancia

Együtt töltünk majdnem minden estét, a sok beszélgetés néha közelebb visz hozzá, néha áthidalhatatlannak tetsző különbségekre hívja fel a figyelmem. Mert nagyon mások vagyunk, csak a vonzalom közös. Tipródom elég-e bármelyikünknek ez? Hiszen nagyon tetszik nekem, és ahogy felszabadultabbá válik kedvesebb és humorosabb is. Talán túl sokat görcsölök...

jan. 12. 11:12

a szoba

Mire jó egy csetszoba? Hülyéskedni természetesen, és figyelni is. Látni és tapasztalni lehet hogyan válnak poénok kapoccsá emberek között, mint egy közös élmény. Aztán néha több is kialakul, olvasom a megszólításokat, célozgatásokat amik a köznek szólnak, utalnak a pw-kre is. Néhányan csak kukkolnak, kiszúrnak valaki(ke)t és üzikkel zaklatják. És még mennyi minden történik! Mozgalmas álvilág.

jan. 12. 11:47

ma nincs kedvem

megnyitni a szobát. Pedig már jött az üzi köszönés nélkül, hol van már az a szoba? Írtam nyissa meg, ha hiányzik. Ő nem. Ma én sem, hiszen napok óta csak haldoklik, biztos rosszul csinálok vmit. Meg nem is fontos, más jár a fejemben, új elhatározás született. Még kattogok rajta kicsit, de már asszem valóban eldőlt.

jan. 14. 07:45

olvasok megint

sokat, titeket olvaslak, igen. Csak pislogok hány arcotokat mutatjátok még, érdekesek vagytok, színesek, érzékenyek. Bujkáltok miközben mindent megmutatnátok, ha volna kinek. Idegenek szavai megsebeznek - elmennétek mellettük az utcán. Más-más pontokon fájtok, ez derül ki először. Egyformák vagyunk?

jan. 14. 09:56

csavargás

Bejártuk - némi túlzással - Budát. Szépilonától fölsétáltunk a zöld jelzésen az Erzsébet-kilátóig, onnan át Normafához, át a Széchenyi-hegyre. Na amilyen puhányok vagyunk jól elfáradtunk, a Széchenyi-kilátótól még legyalogoltunk a hegyről. Kellemes idő volt, nagyon jó volt kimozdulni a szmogos és zajos városból.

jan. 17. 14:22

megint

olvasom rengeteg fájdalmatokat, azokat a szavakat amelyek nem jutnak el a céljukhoz, átérzem ezt a tehetetlenséget. Amikor visszapattannak a gondolatok, érzelmek pedig megosztanád. De hiába, nem passzolnak a pólusok, nem egyforma a vágy, a nyitottság. Nem tehetsz semmit, mert ő már másfelé fordul, túl nagy teher a szíved, cipelheted egyedül. Még emlékszem mennyire nehéz ez, mégis el kell engedni aki csak üres tekintettel néz rád... Légy szabad!

jan. 17. 14:44

Galéria

Néha felszínre tör a kíváncsiság és a hiúság, megnézem hány pontra értékelik a fotóimat az arctalanok. Nos, meglepő módon többre, mint én tenném Ezért köszönöm nekik, még annak a 3-nak is, aki a visszautasítást képenként 1 ponttal hálálja meg.

jan. 19. 07:41

új esély

nosza, legyünk nyíltak! Hiszen hiába kértem diszkréciót... Ilyenek a vágyak, ritkán válnak maradéktalanul valóra. Te tiszta lapot és még egy esélyt szeretnél - ám én nem hiszek az ilyesmiben. Megismertelek valamilyennek, nem kérheted hogy felejtsem ezt el. Nem haragszom rád semmiért, nincs is okom rá. Csak továbblépek, mert élni kell holnap is, nem akarok csodára várni. Úgy érzem minden tőlem telhetőt megtettem és te drágám csak szavakkal viszonoztad... Feladtam, nem küzdök önmagam ellen. Te pedig tedd amit szerinted tenned kell.

jan. 25. 21:58

beteg lány

nem is olvastam a logjait amíg vki be nem másolta az aktuális bejegyzését a szobába. Ledöbbentem. Na nem azon, hogy ennyire kattant lehet vki, hanem hogy még büszke is torz elméjére. Horrorfilmbe illő álom volt a log fűszerezve erőszakos szexjelenettel. Hihetetlen, de legalább (anyu hatására) törölte az említett agybajt. Azóta kíváncsian figyelem hívott-e hozzá egy jóakarója muszájdzsekis bácsikat.

jan. 26. 09:51

Bizonyíték?

Azt mondod szerelmes vagy... Megteszel mindent, hogy elnyerd a szívem. Nos, én nem úgy látom, hiszen már a köszönés is nehezedre esik. Nincs kedvesség, érdeklődés, viszont mással (hadd ne mondjam milyen lányokkal) pw-zel. Örülök neki hogy nem dőltem be az "érzéseim mélyek és őszinték" szövegnek. Nem más volt ez, mint az önsajnálat következő lépcsőfoka. Sok sikert a továbbiakhoz.

jan. 27. 10:39

Neked, akit nagyra becsülök

Összebarátkoztunk itt a cseten, sokat beszélgettünk. Jól esett a tapasztalat, hogy találhatok itt is kedves, értelmes, nyíltszívű embereket. Aztán telefonon is tartottuk a kapcsolatot, vidám csicsergésed szebbé tette napjaimat. De már nem tudok rólad, nem válaszolsz üzenetre, sms-re, nem köszönsz vissza a szobában sem. Láttam a képeidet, ezért azt remélem csak a valóságban megélhető boldogság tart távol. Nevezz naivnak nyugodtan, de néhány hét alatt megszerettelek és hiányzik a barátságod! Ugye lesz alkalmam átadni (eljuttatni) a névnapi ajándékodat? Várom hogy jelentkezz amikor alkalmas Neked

jan. 29. 19:34

megtalált

újra a tahó. Valamikor októberben már bepróbálkozott, akkor próbáltam udvariasan hárítani, majd amikor tintát és billentyűt nem tűrő stílusban kezdett szapulni nem válaszoltam többet. Megunta, fellélegeztem. Pár napja megint üzenget, kíváncsi vagyok mikor adja már fel.

jan. 30. 21:45

remény

Végre behívtak egy olyan céghez interjúra, ahol biztos jól is érezném magam. Ritka élmény amikor a telefonáló hölgy már a hangja alapján szimpatikus, a modora pedig kifogástalan. Csak vegyenek föl...

febr. 1. 09:46

örülünk

megkaptam az állást! Ma reggel 8-tól végre van munkám

febr. 3. 06:15

nem minden arany...

Anno életem első szerelme azt mondta, nekem muszáj beteg, sérült emberekkel körülvenni magam, mert meg akarom menteni őket. Akkor nagyon bántott ez a megjegyzés, nyilván azért, mert igaza volt. Azóta eltelt sok év, a lelki torzulások egész sorát figyeltem meg önmagamban és másokban, és ahányszor szembesültem ezek megnyilvánulásaival mindannyiszor tenni akartam ellene. Tavaly azonban elegem lett, rájöttem tényleg csak azon kell segíteni, akik kérik. Aki nem is tudja milyen súlyos baja van - ezért hát nem is zavarja - békén kell hagyni. Ha valamiért ilyen ember keresi a társaságomat (nem a gondokkal küzdő, hanem az önáltató) én inkább odébbállok. Akkor is, ha ez kegyetlenségnek tűnik meg kell tennem, önmagam védelmében. "nem muszáj hősnek lenni, ha nem lehet"

febr. 12. 10:11

Mókásnak találom

amikor vki dühében vagy sértődöttségében fogadkozik, hogy ő soha többet nem jön csetelni. Ugyanis ők a legaktívabbak Vajon kit büntet aki nem itt siránkozik? Nekem is volt már rossz élményem itt, néhányan megbántottak, van aki sportból piszkál. És akkor mi van? Rajtuk kívül több százan vannak itt naponta, és akadnak nagyon kedves beszélgetőtársak is. Olyan jó együtt nevetni sokakkal, én bizony nem szeretnék lemondani erről a vidámságról, ha éppen van rá időm.

febr. 14. 06:44

Idén nem úsztam meg

azt a fránya influenzát. Harmadik napja lázas vagyok. Na mindegy, holnapra már jól leszek

febr. 19. 07:10

nem elég

nagy a wline hogy elférjünk mindketten beszólogatás nélkül? És kultúrembernek tartja magát... Csak annyit szeretnék, hogy felejtsen el.

febr. 20. 18:11

ennyi...

Már éppen kezdett érdekelni. Már majdnem elhittem, hogy tényleg azért küldi a sok szép meglepi képet, mert szimpatikusnak talál. Tudom, ez csak cset, de azért a nickek mögött élő - vagy alig élő - emberek vannak. Kiderült hamar, hogy sherpát keres, aki cipelné helyette eddigi élete minden baját. Sajnos nem vagyok alkalmas erre a szerepre. Főleg hogy a kölcsönösségnek még a szándéka sincs meg, még válaszra sem telik tőle... Monodráma.

febr. 25. 19:38

wlogolás

Olyan ez, mint a falhoz beszélni. Reménykedni hogy lesz közönsége gondolatainknak. Amit meglepőnek találok az a rendszeresen kiradírozott wlog, úgy értem ha valaki szokott írni miért csak a legutolsó bejegyzését tartja meg ideig-óráig? Nekem is akadnak olyan bejegyzéseim, amelyek bizony kicsit sem szimpatikus indulatoknak állítanak emléket... De az is én vagyok, hiába tagadnám. Na mindegy, csak elméláztam.

márc. 7. 06:46

mégsem

jött össze a meló, megint ott vagyok ahol a part szakad. Ehh de unom már...

márc. 7. 16:45



0 megjegyzés: