2010-07-07

Pernye a máglya helyén

Vártam egy jó szót, amikor Hozzá fordultam (tudom, megint egy elvárás). Vagy egy rosszat. Persze nem alap nélkül gondoltam, hogy mégsem lesz teljesen közönyös, hiszen sajnálatát fejezte ki az általa okozott kínlódás miatt. Hamar kiderült milyen hülye vagyok, egyáltalán felmerült bennem a gondolat, hogy ez igaz. Pedig dehogy, nem sajnál semmit, nem akarna segíteni sem, egyáltalán semmi emberséget nem mutat felém. Vajon saját magáról mit gondolhat? Amit én gondolok erről a viselkedésről nem tűri a tintát, de a klaviatúrát sem... Egyszerűen felháborító, ha valaki, akivel ilyen kapcsolatom volt nem képes egy sms-t elküldeni. Pedig nem vesztünk össze, utoljára azt mondta, hiányozni fogok és fölhív. Szerinted??? Részletesebben az érthetőség kedvéért: küldtem egy üzenetet, hogy nagyon padlón vagyok, és Ő vajon hogy van? Válasz mintegy 3 órával később: nincs jól és sajnálja, bla-bla-bla, lásd feljebb. Erre csak annyit kérdeztem szintén sms-ben (hiszen nem merném hívással zaklatni...), hogy beszélgessünk? Na erre nem sikerült immár hatodik napja válaszolnia. Szerencse, hogy informatikus vagyok, mert hamar megtanították, nem csak az 1 az info, hanem a 0 is. Az is válasz ha nincs válasz. Eddigi életem egyik legnehezebb hétvégéjét sikerült átvészelnem. Az a sok gondolat arról akit megismertem valamilyennek, és most kiderül csak egy álom volt. Mertem szeretni, olyannak láttam, akiben nincs olyan hiba, amit ne tudnék könnyedén tolerálni. Tévedtem. Mindegy, kár ezen siránkozni, lassan letelik a gyászidő, megsirattam sokszor azt, aki nem is létezett. Majd a tenger segít, ahogy szokott, holnap indulunk!!!

0 megjegyzés: