2010-07-16

Neked, aki úgysem olvasod el...

Tudhatod mit éltem át. Azt a megalázó mellőzöttséget, amiről Te is állandóan panaszkodtál. Amit beleoldottál a szerelmembe, hogy nekem is ugyanúgy fájjon, pedig nem tettem ellened semmit. Többször hittem, ha kitartóan keresem a hibáidat talán majd nem szeretlek úgy. Próbáltam. Végül egyetlen számomra ijesztő vonást találtam Benned: a kegyetlenséget. Emlékszel? Azt amitől érzed, hogy élsz. Mégis, hiába taszít elemi erővel ez a nagyon is emberi viselkedés nem tudok teljesen elfordulni Tőled, hallgatni és ölelni szeretnélek, bármit föladnék ezért. Tudom megmondtad, sosem fogsz úgy érezni, mint én. És nem akarsz semmit. És már találtál mást.
Becsukott szememmel is a mosolyod látom, a legnagyobb zajban is a hangodat hallom, még a tenger sem mosta el azt a vágyat, hogy Te legyél mellettem. Megtettem amit tudtam: azt mondtad, jobban tetszenék, ha lefogynék. Hát ledobtam az úszógumit. Kellene nekem vmi rendes meló, keresem ezerrel. Persze Téged ez már nem érdekel. Elengedlek, mert már bizonyosan nem akarsz velem lenni, talán barátkozni sem. Kívánom, hogy újra teljen meg szeretettel a szíved, legyél boldog bárkivel, aki Hozzád való, Bohóc!

0 megjegyzés: