2010-06-02

Ritmus nélkül

Felkavaróak azok a pillanatok, amikor megérint a szívével. És megrázóak az azt követő zárkózott órák. Amikor idegenné válik, csak rezdüléskből tudom, hogy létezik - talán valami más, tőlem idegen valóságban. Érzem minden kétségét, erőlködését, a felém irányuló vágyait, önmaga csodálatát, amint a szemeben tükröződik, megrettenését saját zűrös önmarcangolásától. Néha látom a Másikat (vagy másik kettőt), ahogy figyelmének reflektorfénye kontrasztos körbe zárja, elréved eközben, tekintetéből eltűnik a ragyogás. Fekete-fehér tudatosságában engem átlátszónak tart, nem ismeri árnyalataimat, lelkem fájdalma lüktet csak vörösen - remek kifogás és energiaforrás.

0 megjegyzés: