2010-06-23

Nekrológ?

Hogy értékeljem az elmúlt két hónapot? Vegyem számba a gyönyörű, örömteli perceket, kirándulást, beszélgetést, összebújást, a szeretkezéseket, végtelen egymásba fonódást? Vagy a túlsúlyban lévő könnyeket emlegessem? Az elkeseredést, tehetetlenséget, a csalódás fájdalmát? Legyek-e elfogadó ezzel az élménnyel kapcsolatban, vagy inkább csak hagyjam a hátam mögött az egészet? Nincsenek válaszaim, ebben a rendkívül intenzív időszakban mintha szivárványon sétáltam volna végig, és sajnos bármilyen színes csak a porba vezet vissza. Meglepő volt a vége: már annyi tövis volt bennem, hogy muszáj volt búcsút venni, már kevésbé fájt a gondolat, hogy nélküle kell élni, mint a másik lehetőség, az önfeladás kényszere. És lám, elszomorította, hogy létezik női NEM. Nyilván nem rólam volt szó, mégis... sajnálom, hogy fájdalmat kellett okoznom. Szerettem őt.

0 megjegyzés: