2010-06-10

Kilencedike

Egész nap szomorú és kiábrándult voltam, a tehetelenség teljesen megbénított. Mégsem hittem volna, hogy ilyen gyorsan jön az ítélet, ilyen kíméletlenül hagy magamra abban a pillanatban, amikor már nyilvánvaló, hogy muszáj a "kapcsolatunknak" rólam is szólnia. Idézőjel, igen, mert nem volt az, csak én hittem benne. De megint tanultam valamit: többet nem keverem a romantikát a segítő szándékkal, hiszen olyankor mindig  nekem fáj. Hát ennyi volt.

0 megjegyzés: