2010-06-02

Dermedten

Visszatért az a dermedtség, ami a jelenlétében elfogott, és amibe napokig beleragadtam. Kiüresedő szívemben keresem azt a szenvedélyt, azt a forró szerelmet... ami jéggé fagyott abban a kiállhatatlan közegben. Azt a szerelemet, amit csak álmodok, asszem. Amit egyedül kell megélnem, mert érzelemeim tárgya nem felém fordul, legalábbis nem őszintén. Mert ádozat ő, a Jelenlevő áldozata, szegény összetört lelkű ember, végtelenül és ártatlanul kihasznált férfi - vagy önsajnálatban gyötrődő ego. Le a kalappal a Másik előtt, hiszen magáénak tudhatja azt, aki nem is kell neki. Aki mindent idehagyva szalad utána, aztán újabb megalázó visszautasítás után vissza hozzám, később félreteszi a jelent valamiféle torz "csakaszépreemlékszem-nosztalgia" kedvéért. Szóval: mi a ... van?

0 megjegyzés: