2010-03-21

Elvárások...

A chat furcsa embereket hoz elém, némelyik példány egészen döbbenetes. Azokról az egyszerű lelkekről nem írok részletesen, akik képesek virtuálisan is erőszakosan és tolakodóan viselkedni, mert velük meg sem próbálok közös hangot találni. Más a helyzet azokkal, akik legalább első megnyilvánulásukkor intelligensnek látszanak. Akad közöttük olyan is, akikkel akár egy második beszélgetés is elképzelhető. Azért jó részükről elmondhatom, hamar kiderül miért vannak egyedül. Lúzerek, munkamániások, egoisták, nárcisztikus vagy épp depressziós fazonok, akiket a saját családjuk sem igazán kedvel. Jórészt barátaik sincsenek, inkább csak "haverok" (ivócimborák, kollegák), gondolkodásuk beszűkült és már csak puzzle-darabkákat illesztgetnének az amúgy rémesen unalmas életükbe. Nem viselik el a spontaneitást, az őszinteséget, a rugalmassággal csak az alsógatyájuk derekában találkoznak. A mai példa olyan megdöbbentő volt, hogy még az írásra is rávett: a delikvenssel csütörtök délután találkoztunk előszőr, amolyan randi klasszik volt, kávézós-iszogatós-beszélgetős este. Persze nem volt egyszerű a történet, mert valójában a pénteket fixáltuk, de aztán az ő kérésére mégis előrébb hoztuk. Már akkor gyanús volt a dolog, ugyanis meg sem hallotta amit mondtam, később is csak a saját szavaira emlékezett. A helyet sem volt könnyű egyeztetni, mert úgy gondolta nekem kellene odamennem ahol ő dolgozik, végül sikerült meggyőznöm a középútról. Na mindegy, az a néhány óra nem volt rossz, bár mindkettőnk számára egyértelmű volt a rengeteg különbség, azért volt valami erőltetett vonzalom. Vagy inkább akarat. Meg is beszéltük a következő randit, amit rendkívül gálánsan egy sms-ben lemondott természetesen olyan indokkal, amibe nem is lehetne belekötni (nem mintha akartam volna kötözködni). Ekkor már éreztem, hogy ez csak egy lepattintós duma, de azért adtam kb. 1 % esélyt neki, még aggódtam is (én hülye), szegény biztos ki van borulva, stb. Szerencsére az este azért jól telt, már rég megtanultam, hogy ne egy pasitól tegyem függővé a jókedvemet. Ma délután öt előtt felhívott, hogy találkozzunk, akár ma is... ezt kb. azonnalra gondolta, nem sok időt hagyva nekem. Az az apróság, hogy éppen nem érek rá, a város másik felén járok cangával (szóval nem tudok csak úgy beugrani az autóba akárhol) és időbe telik amíg hazaérek egy cseppet sem érdekelte, sőt ... Akkor tegyük át hétfőre... na itt lett elegem, hihetetlen, hogy valakiben ennyi tolerancia se legyen! Ha akartam volna se' tudok vele akkor találkozni, amikor szerette volna, de nem értette. Milyen alapon várja el valaki egyetlen találkozás után, hogy a másik első szóra ugorjon? És itt jön az őszinteség elviselése: amikor megemlítettem, hogy kezd elmenni a kedvem ettől a szenvedéstől, amivel a szervezés jár egyetlen "szia"-val elintézett. Ennyit az intelligenciáról. Azért megkérdeztem a barátnőmet, aki ott volt mellettem és hallotta az egészet, hogy túlreagáltam-e a dolgot (volt már ilyenre precedens), de ő is csak azt mondta, hogy a fickó nem teljesen százas. Nagyon finoman mondva, az ő szavait inkább nem idézném írásban... Még szerencse, hogy jelentkező van bőven, remélem nem bizonyul ez az ismerkedés-dolog állatkerti körsétának. Asszem vicckönyvet kellene írnom...

0 megjegyzés: