2010-02-27

Óperentzián túl

Terápiás céllal mozdultam ki otthonról, mert az előző éjszakai hidegrázás, zokogás és kétségbeesés eléggé pocsék volt ahhoz, hogy ne akarjam még egyszer átélni. Nem voltam ezzel egyedül, így némi iszogatás és bulizás közben egymás lelkét ápolgattuk a lányokkal. Pont ez kellett: sorstársak, új történetek, zene, fügebor. Sajos nincs az a mulatozás, ami után ne folytatódna a kattogás, ma reggel már nem az Óperentzia lemezbemutatója járt az eszemben - pedig remek volt, nem a bezsebelt pillantások, hanem csak az az egy szempár, amiben tükröződni szeretnék (szerettem volna). Ki gondolná, hogy ilyen idióta vagyok...

0 megjegyzés: