2010-01-03

Leírhatatlan

az a tömérdek agymenés, ami rögzítetlenül tovatűnt a Semmiben. Többnyire azért nem írtam le őket, mert már engem is untattak. Persze az eseményekről sem volt kedvem beszámolni, általában elegendő volt megélni, esetleg fényképezni, átgondolni. Veletek lenni, együtt nevetni, panaszkodni, filozofálni, kirándulni, bulizni, stb. Ismét átértékeltem önmagamat, észrevettem néhány olyan beidegződést, amit el kell engednem, hogy ne kövessem el szüleim hibáit. Elvégre ők korán belehaltak a következményekbe. Család nélkül maradtam (szinte), de olyan barátokra leltem, akik legalább olyan fontosak számomra, mintha rokonok lennénk. Más emberekről, akiket barátnak hittem kiderült, hogy mégsem állunk olyan közel egymáshoz. Véget ért egy meghatározó kapcsolat, amiben olyasmit láttam, ami ott sem volt - bár ne tévedtem volna!
Figyeltem, tanultam ezt a kifordult világot, és ismét arra jutottam: nem passzolok bele. Valami őskövület vagyok idejétmúlt elképzeléseimmel, idealista vágyaimmal. Ez van. Hiába hallgattam meg sok véleményt, a sajátom nemigen változott, kifordítottnak érzem a materialista logikát, a többség asszem téved. Nem baj, szeretem, hogy mindenki szabadon gondolkozhat.
Boldog új évet Nektek!

0 megjegyzés: