2009-03-29

Tegnap

Rosszul lett, éppen nálam. Asszem ez szerencse, mert nagyon megijedt, azonnal szívrohamra gondolt. Kezeltünk (mindketten), de nem tudtuk pontosan mi a baj. Sípolt a füle, rázta a hideg - és félt. Nagyon. Telefonáltunk, Józsit nem értük el, így A.Z-t hívtuk, ő rögtön tudta mit kell tenni. Soma megnyugodott, lassan a kezelések is hatottak. Beszélgettünk mindenféléről, és valami olyat mondott, ami igazán újdonság volt számomra. Szerinte én vagyok az egyetlen az ismerősei között, aki alapból spirituálisan gondolkozik. Ezért teljesen másképp látom a dolgokat. Belegondoltam, hát nekem sem sok ilyen barátom van. Néhányat érdekel a téma, olvasnak, beszélgetnek róla, de amikor a saját életükről van szó megint a megszokott materializmus győz. Tényleg. Még aki tagadja ezt az is képes a körülményeket hibáztatni, vagy a párját, a szomszédot, azt a bunkót az utcán, aki felidegesítette... biztos érted. Próbálják a maguk módján összeegyeztetni a régi és az új felfogást. Néha azért én is megbotlok, de elég hamar korrigálom. Az a hülye Szűz természetem nem hagyja a hazudozást. Magamnak sem. Kedves C. L., nem hiszem, hogy mindenben igazad lenne. A részletes válaszon még töprengenem kell, de hamarosan küldöm. És igen, megint csak köszönöm!

0 megjegyzés: