2009-03-24

Most vagy soha

A tél megint betett nekem, alig mozdultam ki a lakásból, tényleg csak ha muszáj volt. De akkor legalább cangával. Pepével rapszódikusan alkult a kapcsolatunk, egészen februárig, amikor a különélés mellett döntöttem. Ő pedig másik melót keresett, valami új kihívást és reményei szerint több pénzt. Ámen. Igazából neki is nehéz volt, asszem eddig senki sem törődött vele igazán, nem is tudja, hogyan kellene viselkednie egy őszinte kapcsolatban. Azért próbálkozik, néha egész jól megy. A többi esetben egy ideig elfordítottam a fejem [azt hittem toleráns vagyok...], később próbáltam elmondani, hogy ez meg az nem jó nekem, ugyan ne tegye már... persze hiába. Ez van. Most találkozunk amikor tudunk, reménykedünk, hogy az érzéseink tartósabbak a problémáknál. Utazást terveztünk, messzire, hosszú távra - együtt. Ez most csúszik, az én állandó mehetnékem eközben nem múlt el, egyre türelmetlenebbül várom a fejleményeket.
Huh, semmi kedvem írni, azért próbálkozok. Most főleg a nadi és a biciklizés tölti ki a napjaimat, kezelek ezerrel, másokat és magamat is. Néhány hete kiderült, hogy a szememben egy picit magas a nyomás, aszonták glaukóma gyanús [?], és 10 éven belül jelentős látásromlás is előfordulhat. Na ezt nem várom meg, nincs mese, cselekedni kell. Nem könnyű, néhány perc után legszívesebben abbahagynám a kezelést, az egóm alig bír magával - dehogy akarja, hogy egészséges legyek! Azt meg pláne nem, hogy semmibe vegyem ilyenkor. Mit mondjak, így járt. Dióhéjban ennyi, Scottyról, az egészséges táplálkozásról, a maguktól eltűnő plusz kilókról talán máskor :-))

0 megjegyzés: