2009-03-24

Köz-lekedés

Most, hogy már Scotty is családtag csak az ultrviharos szél [ami majd' lefúj a Reiter-felüljáróról] tud távoltartani a biciklizéstől. Élvezem, sokkal jobban, mint tavaly. Oszlanak a félelmek, köszke angyalok, hogy vigyáztok rám, hamár az autósok nem. Bár idén még nem ütöttek el zebrán, az is valami. A lényeg: végre tényleg dinamikusan közlekedek, ebben sokat segít az első teló, nem akadok el minden útpadkánál, aszfalthibánál. Ja, ez vicces, tudom. Amúgy meg tényleg nincs alternatíva, a békávé annyira visszataszító (a cég és a járművek egyaránt), hogy csak a kényszer visz rá nagy ritkán, hogy használjam. Kedves autósok, lécci figyeljetek a puhatestű cangásokra! Ha nekünk jöttök meghalhatunk...
A gyalogosok külön fejezetet érdemelnének: náluk bambább jószágot még nemigen láttam. A járda persze az övék, tehát még szóval sem zaklatom őket, mindig türelmesen kivárom, hogy odébbvonszolják magukat, stb. Ettől (tőlem) függetlenül még kinyithatnák a szemüket, mert egymást is képesek fellökni a három méter széles járdán. Ennyit a hőbörgésről. Az igazság az, hogy kerékpározni élvezet!

0 megjegyzés: