2008-11-03

Halottak napja

Engem nem nagyon hat meg az év egy-egy valamire "kijelölt" napja. Nem hiszem, hogy a szeretteinkért érzett gyászt bele lehet sűríteni egy temető-körtúrába, már ahogy ez az apai ágon hagyomány. Valóban, van fájdalom és megvan az ideje is, de biztosan mindenkinek egyszerre? Tudod, Anyu tíz év után is minden nap eszembe jut, mások viszont, akik iránt nem volt a szeretet olyan mély inkább csak melankólikus, elsuhanó gondolat formájában vannak jelen. Mert Anyu nem. Ő része az életemnek továbbra is.
Azért persze nem hagy hidegen a téma, hiszen az elmúlt években szinte (Mama kivételével) az egész közeli családom eltávozott. A kapcsolat velük jó esetben is csak felszínes volt, mégis tagadhatatlan, hogy család nélkül elbizonytalanodtam sok kérdésben, lassan kezd a hatéves koromban kezdődött elhagyatottság tapinthatóvá, lélegezhetővé válni. Bárhogy is, szeretettel gondolok most Rátok.

0 megjegyzés: