2008-09-16

harminchárom

Valahogy éreztem, a 33. év komoly kihívásokat és megoldásokat hoz majd... Vártam, először türelmesen, magabiztosan, mint aki ismeri a sorsát. Aztán egyre jobban frusztrált a múló idő, a tehetetlenség, elszivárgott az önbizalom, a hit - mégis kamu ez a számmisztika-izé (33-as a küldetésszámom), nem történik semmi jelentős, nem jut eszembe semmi, azt se' tudom mit kezdjek magammal. Kissé elkenődtem, arra jutottam mégis valami rémesen és unalmasan átlagos vár rám, nyolcórás munka, felnőtt-testbe szorult gyerek hapsival élni (persze múló érzelmekkel), elhízás, szürkeség. Hát ez lesz most már, hiába hittem: én valami másra vagyok hivatott. Nem hírnévre vagy elismertségre vágyom, nem kell, hogy idegenek ugráljanak körül, nem akarok milliárdos lenni, stb. - ÉLNI szeretnék. Szeretve, szabadon, mozgásban lenni, minden nap megújulni, sosem kétségbe esni, szóval érted, olyannak lenni, amilyen valójában vagyok: egy furcsa, mindenhonnan kilógó hippy, közvetíteni azt a csekély tudást, amit megszereztem erről az egyedülálló 3D-s világról meg a többiről. És családot is szeretnék, most már valóban, már értem milyen szép egy igazi család, amilyen nekem alig volt, mára pedig szinte teljesen megszünt. Meghaltak, tudod, akik szerettek, akikre rábízhattam magam már továbbléptek, fejlődnek, vajon mikor találkozom velük újra?
Depresszió-gyanús hangulatban telt az utolsó nyár, próbáltam tartani magam, tanultam a spanyolt, vettem bicajt (megjegyzem jobbat nem is tehettem volna) és megtanultam használni - ma már mindenhova cangával megyek - egyszerűen imádom. Közben nagyszerű embereket ismertem meg - csak magamról tudtam egyre kevesebbet. Megint féltem, bezárkóztam. Aztán jött a szülinapom, amire semmiféle bulit nem szerveztem. Ugyan minek??? Viszont Tőle kértem valamit: menjünk el kirándulni biciklivel. És Ő jött, csodás hétvége volt, mindennel, ami örömet okoz. Beleszédültem. Mi történik? Ez így működik? Működhet? Megkérdeztem. Szerinte lehetséges. Hát akkor hajrá, legyen ez valóság, ne csak egy ködös elképzelés. Azóta ÉLET van, vágyak, tervek, megosztható gondolatok, beszélgetések, érzések, szenvedély. Kezdek ismét hinni, óvatosan. Talán Ő valódi partner lehet, egyenrangú társ, valaki, aki nem azért kapaszkodik belém, hogy máshonnan elmenekülhessen. Hiszek bennünk.

1 megjegyzés:

merci írta...

milyen szép színusz görbét írtál le idén :)
amúgy én is úg ylátom, hogy igen, ez így működik :)
érezd jól magad!