2008-01-10

Lemaradás és tovább...

Ez van. Ilyenkor kellene beszámolni az ünnepekről, a kínai cirkuszról, moziról, háromheti mindenféléről. Kellene. Összefoglalót írni az elmúlt évről, elemezni, okoskodni, vagy egyszerűen felismerni miért történt úgy, ahogy. Fogadkozni, nagy elhatározásokra jutni, mostantól kifordul sarkaiból a világ, bla-bla-bla. Na jó, nagy vonalakban a legfontosabbak tavalyról: Szakítottam mindennel, amit visszahúzó erőnek éreztem, és hogy el is tudjak távolodni mindettől 3000 km-nyire menekültem. El Camino. Joachim. Pia, Jörgen, Cloude, Phillip, Helio, Beatrix, Berni, Hans-Joachim, Christian, Jvanma, Gila, és még sokan mások. Felsorolhatatlanul sok csodálatos ember, akikkel együtt éltük át a kaland pillanatait. Az óceán. Szerelem első látásra, vagyis inkább emlékezés arra sok évszázados érzésre: otthon vagyok. Aztán visszatérés ide, a szürke, szörnyen valóságos, hétköznapi és egészen másképp küzdelmes életbe. Talaj nélkül, minden nélkül, csak a vágyak maradtak és emlékek - hiányzik a hátizsák, a carpe diem. Aztán egyidőben ment el Papa, és lépett be az életembe G. Az egyik felszabadított - erre az inkarnációra - a réges régi kötöttségektől, egy lélegzetvételnyi pihenés az örökkévalóban. Valójában még mindig nem oldódott meg a karmikus feladat, bár az irány jó. A másik menedéket nyújtott önmagam elől, befogadott a szívébe, ahogy most is teszi. Sok súrlódás, változó kedélyek, távolság - és mégis szeretet. Hát, ennyit a tavalyi dolgokról, most a megoldások éve kezdődik kusza, de eredeti ötletekkel, még várom, hogy lecsillapodjak, és elkezdődjön a fizikai világban megnyilvánuló teremtés. Életre fel, Barátaim!

0 megjegyzés: