2007-11-12

G. és én, avagy összeköltözünk?


Összeköltözés. Ezen gondolkozunk, illetve tervezgetjük. Asszem. Talán G. nem is annyira… Ahogy próbálok felé egyre nyitottabb lenni, úgy ütközöm az ismerős falakba. Ugyanaz mindig. Valszeg sokat pofázhatok, vagy rémesen unalmas vagyok, mert a kedves csak hallgat, hallgat, akár órákig is csöndben tűri a monológot (néha azért veszek levegőt) – és semmit sem reagál. Klassz. A robotpilóta felveszi a figyelmes testhelyzetet, de a gondolatai messze járnak. Így nem meglepő, hogy a sztorik nagy részét akárhányszor elmesélhetem… Ilyen a kép egy részlete. Talán fontos részlet. Voltam már sokszor ilyen szituban, pont ez az a felismerés, ami általában a menekülés felé vezet. De most nem akarok elfutni. Mi lenne, ha kivételesen inkább kevesebbet beszélnék – legalábbis feleslegesen? Összeköltözés. Tényleg? Vagyis „hozzám költözés”. Tehát az én életem továbbra is nyitott az ő számára, sőt. Az ő élete viszont fehér folt, csak azt ismerem belőle, amit látok. Általában nálam. Természetes környezetében, tehát náluk egészen más, az otthoni helyzetét látva nagyjából értem, mitől olyan „jófiú”. Azt is értem, miért akar valami egészen mást, csak azt nem értem, miért az én életemet akarja élni. A rossz szokásaimat is átveszi, ami miatt időnként gyötör a lelkiismeret-furdalás. Nem szeretném, ha miattam lenne bármi problémája. A másik oldalról viszont úgy látom, a velem való kapcsolata egy teljesen új világot nyitott meg a számára, és G. bevállalós pasi. Olyasmit is megtesz, amit pölö az exférjem sok év alatt sem tett meg: olvassa a kedvenc könyveimet, elmentünk nyaralni együtt néhány hét ismeretség után, amikor Miskolcon voltam szinte naponta eljött hozzám, még azzal a rémes busszal is, stb., stb., stb. És az a szülinapi ajándék! A gondoskodás. Kedvesség. Szóval ha a klasszikus mérleg-módszert nézzük egyértelmű, hogy a pozitív lista kilométerekkel hosszabb a kifogásoknál. Nemtom. Összeköltözés. Szeretek arra gondolni, hogy nem kell 1-2 együtt töltött nap után elbúcsúzni, szinte minden nap mellette ébredhetek. Viszont biztosan hiányozni fognak az egyedül töltött órák. De ő jobban hiányzik minden héten. Mindegy, majd kiderül, tesz-e lépéseket – én már megtettem a magamét. Kulcsot kapott. Meg szekrényt. Fogkeféje van nálam. Tényleg. Aki ismer, tudja mit jelent ez nekem. Mindenesetre a másik szobát gyorsan rendbe kell hozni. Összeköltözés. Huhh.

0 megjegyzés: