2007-06-19

2007.06.18 - asszem

Még a dátumban sem voltam biztos, le is írtam 17-18-19, mindenki válassza ki a megfelelőt, mert én nem vagyok képben. Szóval teljesen kiestem mindenből, önnön világomból és egyáltalán... hogyan is kell ezt csinálni? Kedves Naplóm, tudod-e, hogyan csúszott ki a kezemből az irányítás? Nem is engedtem, hanem akartam, minden este ugyanaz a magánszám, gyere közönségnek, a koregráfia mindig ugyanaz, én meg már unom a kiszámítható lépéseket, az áttetsző hazugságokat. Szeretem viszont a távolságot, nemcsak a várostól, hanem választásom szerint akár mindenkitől is, mindentől is... Nyitva kell tartanom a szívem! Muszáj, egyetlen univerzális megoldás, megtanultam Fisterra felé gyalogolva, a Szív Útján - erről később részletesebben. Nincs más kiút a lefelé húzó örvényből, csak a szív emelhet föl igazán, és valóban, lassan megmozdul a mátrix, jönnek a lehetőségek sorban, már csak élnem kell velük.
Joachim három napja nem adott életjelet, semmit, én már aggódtam, avagy mi a f... van? Velem van baja, vagy a családdal, vagy az egészségével, vagy történt valami nagy baj? Vagy egyszerűen csak pasi, nem ír naponta 20 sms-t fölöslegesen, hiszen mit akarok még, ő mindent elmondott: körülményeket, lehetőségeket (lehetetlenségeket), érzéseket, stb. Nincs okom kételkedni, mégis... Hiányzik. Szeretnék megint vele nevetni, bámulni a sirályokat amikor a halászoktól megkapják a maradékot, beülni Roberto bárjába egy kávéra, vele gyalogolni, és egyáltalán... Nem tudom átérezni még, mennyire messze vagyok onnan, a világ végétől, ahol a hullámok minden fájdalmat elmosnak. Visszatértem az örök pofázás végtelen sivatagába, ahol nincs helye a hallgatásnak, elmélyülésnek.

0 megjegyzés: