2007-04-04

Tapaszatlatok a Caminoról

Tegnap délután-este végre sikerült F-ékkal találkozni, illetve meglátogatni őket. Már szilveszter óta terveztem, hogy kifaggatom őket a saját élményeikről, legfőképpen azért, mert én is hasonló módon szeretném végigjárni az Utat. Meséltek is mindenféle praktikus és mulatságos dologról, a lábkímélő duplazoknis megoldástól a San Nicolas szállásig, ahol a szerzetesek megmossák a zarándokok lábát. Kaptam tanácsokat éppúgy, mint gyakorlati segítséget, polifoam "csövet", amit a hátizsákom vállpántjára kell húzni, megkönnyítendő a cipekedést. Úgy láttam, nekik is jól esik az emlékek felidézése, előkerültek az apró füzetek, amolyan útinaplók, amelyekben megörökítették az emlékezetes pillanatokat. Felváltva olvastak föl nekem, közben szőtték tovább a mesét, igazán tanulságos és szórakoztató volt. Estefelé, miután A. elment órát tartani, többek között a Sangria is szóba került, ej, de jó lenne inni egy pohárral! Sajnos pont Sangria nem volt, cserébe F. talált egy üveg whiskey-t a szekrény rejtekében, felbontotta, iszogattunk. És jöttek az újabb utazások emlékei, hallhatam Indiáról, Malajziáról, Thaiföldről és Baliról is, legszívesebben azonnal elindultam volna a gyönyörű, egzotikus tájak felé, akár gyalog is, mindegy, csak lehetne már. Talán később, a Camino után összejön a többi is. A legjobb ebben az estében mégis az volt, hogy végre olyan emberekkel lehettem együtt, akik teljesen megértik, miért megyek, miért éppen egyedül, és miért ilyen módon. Most először nem kellett semmit magyaráznom, csak elmondtam, és ők teljesen átérezték ezt a hétköznapitól minden szempontból eltérő lelkiállapotot.

0 megjegyzés: