2007-04-13

Találkozás R-dal

Tessék, ez is megvolt. Följött kb. 3 percre, és én szörnyen hálás voltam a sietségért. Már előtte azon kattogtam, hogyan lehetne rövidre zárni ezt a semmitmondó kapcsolatot, nem akartam még meghallgatni sem a búsképű lovag aktuális hisztijét. És végre egyszer egyetértettünk, ő sem akarta elmondani, vagy legalábbis bíztatásra várt volna. Hát én nem bíztattam egy kicsit sem, odaadtam a december óta nálam maradt dvd-ket, és a biztonsági hálót jelentő könyvet is, amit még akkor hagyott nálam, amikor valóban együtt voltunk, és azóta akárhányszor szerettem volna visszaadni mindig volt egy-egy nagyon gyakorlatias indok, amiért nem viheti el. Meglepődött, amikor egyáltalán nem kérdeztem tőle semmit, csak hagytam, menjen dolgozni (szóval vagy telefonon hazudott, vagy élőben, mert valami olyan szörnyűséget emlegetett, hogy csütörtökön egész nap ráér), vagy csináljon amit csak akar.
Vártam, hogy érzelmeim fekavarodjanak amikor meglátom őt, vagy legalább a fizikai vágy, vagy bármi... de semmi. Tényleg. Nem haragszom rá, de nem is kavar fel. Vége van, remélem nemcsak mostanra, hanem a karmikus tartozásaink is egyensúlyba kerültek.

0 megjegyzés: