2007-04-03

Árnyékok

Egy bugyuta vígjátékban hallottam, de megtetszett, mert igaznak érzem: az óvatos ember egyáltalán nem él. Erről megint a bátorság jutott eszembe. És az intelmek, amiket azoktól kapok, akik féltenek, és azoktól is, aki teljesen idiótának tartanak. Nem az erdőben alváshoz vagy az egyedülléthez kell a bátorság (szerintem), hanem ahhoz, hogy az ember minden pillanatban saját eszméi szerint éljen. Ez nem is olyan könnyű, egyre több "visszatartó erővel" találkozok, több síkon is. Egyrészt az elszakadás a szeretteimtől: fizikai síkon ez a legnehezebb. Másrészt az értetlenekkel szemben (mellett) megvédeni az álmaimat: erőpróba mentális szinten. És amitől alig tudok szabadulni: egyre többen (gyakorlatilag minden nap!) jelentkezik valaki vagy kezelésért, vagy utaztatásért, nekem nagyon-nagyon nehezemre esik visszautasítani bárkit, aki segítséget kér. Szinte fizikai fájdalmat érzek a szívcsakrám táján ilyenkor, most mégis ezt kell tennem, persze ajánlok másokat, akik kezelnek, mégis... Nemcsak az idő rövidsége miatt nem tudom vállalni, hanem fontos szempont saját állapotom is. Mostanában igen erőteljes tisztulás indult be, ennek vannak testi tünetei is, amelyeket nem hanyagolhatok el, és mit tagadjam, fáradt is vagyok. Leginkább "idegileg" visel meg ez az időszak, muszáj minden nap kezelnem, emellett sokkal többet alszom, mint máskor. Régebben napi 6 óra bőven elegendő volt, most viszont 8 (!) órára is szükségem van. Jut eszembe, Merci, lécci tedd meg, amit lehet! :-) Köszi!

0 megjegyzés: