2007-04-04

Hűha,

elolvastam - így linkelés után - az új starchildot, és jól megdöbbentem. Nagyon hasonlóan éltem meg egy csomó mindent az elmúlt napokban. Egyetlen gáz van: még mindig állandóan elmemezgetek mindent (vazze, Szűz!), ami történik velem, Mihály arkangyal szerint pedig ezzel fel kellene hagynunk. Hát nem tudom. Talán ez nagyobb kötődés - a gondolatokhoz, a megértéshez -, mint bármi máshoz az életemben. Beleértve mindent és mindenkit. Ettől érzem szabadnak magam: azt gondolhatok, amit csak akarok, a fejemben nem fenyeget a Nagy Testvér. Hogyan kellene nem gondolkozni? Legalább utólag, ha már előre nincs túl sok értelme... Asszem ez pont jó téma a Caminora, lesz alkalom foglalkozni vele. Majd végiggondolom :-)

0 megjegyzés: