2007-04-26

Még egy utolsó Tarot az Út előtt

Kozmikus Tarot
I - A Mágus


A Mágus mentális erejével uralja a négy alapelemet: a tüzet (a botokat), a vizet (a kelyheket), a levegőt (a kardokat), és a földet (az érméket).

Jelentése: az alapvető tudás, elszántság, szakértelem, szemfényvesztés, kezdeményezőkészség, izgatottság, kegyvesztettség, éretlenség.

Indulás

Itt a válasz, az ezerszer feltett kérdésre: holnap idulok. Igen, nagyon izgulok, alig tudok enni és aludni, de jófajta izgalom ez, a várakozás a csodálatos kalandra. Holnap elkezdődik hát! Egy olyan kamionnal megyek, ami Madridba visz árut, engem Saragozaig el tud vinni. De ma még itthon vagyok, és délután-este tartunk egy kis búcsúbuli féle összejövetelt a legkedvesebb kollegákkal a Darshanban, mert az már törzshelyünkké vált. Egyelőre ennyit tudok írni, majd beszámolok a továbbiakról.

Hálásan köszönöm!

Már egy hete nem írtam semmit - legalábbis ide -, a füzetből viszont nincs most kedvem átmásolni az agymenést. Nem is fontos. Nem írom le, mennyi élményben volt részem mostanában. Csak azt szeretném megosztani veled (veletek), hogy ismét meghatódtam attól a rengeteg szeretettől, ami áradt felém. Mindenki készséggel segített, a legelképesztőbb kéréseimet is mosolyogva teljesítettétek, ezt az idők végezetéig sem tudom elégszer megköszönni. Merci két csöpp gyermekével eljött a megmentendő cuccaimért, Oti megszervezte nekem az autót, Eszter segített a Ronnak szánt holmikat elfuvarozni, Rontól térképet, kollegáimtól iránytűt :-) kaptam, és mérhetetlen sok kedvességet mindenkitől. Fecó és Andi saját tapasztalataikat osztották meg velem. Nem lehet felsorolni mindenkit név szerint, ezért bocsánat, ha valakit kihagytam az előbb! Köszönöm még egyszer nektek!

2007-04-20

Gyógyító angyalok

Ünneplés
Jó híreket kaptál. Van okod ünnepelni. Itt az ideje, hogy learasd munkálkodásod gyümölcseit.


Az angyalok szeretnék, ha tudnád, hogy ünnepi időszak köszöntött be az életedbe. Sok mindent megváltoztattál idáig, s most terveid kezdenek beérni. Eljött az ideje, hogy szíved örüljön, és hálával teljen meg.Az angyalok ezzel a kártyával arra szólítanak fel, hogy légy igazán hálás. Kertészként dolgoztál, bizakodva ültetted el a magokat, ápoltad őket, és tudtad, hogy szép termést hoznak. Öntözd tovább a hajtásokat, és hamarosan learathatod a gyümölcsöket. Az angyalok a kertészsegédeid, és azt szeretnék, ha bő termésed lenne.

Esti elmélkedés - 2007.04.19.

A Sakáltanyát néztem, végülis ma este tehetem utoljára ki tudja meddig. Elhangzott egy mondat: Miért vagy úgy feldúlva? - kérdezte a bár tulajdonosa Vi-tól, amikor kirúgta. Azonnal jött az asszociáció: hogy lehetséges, egyáltalán nem vagyok feldúlva? Jó, izgulok, persze, de pl. a tegnapi kattogás elmúlt. Eltűnt a mala gyöngyszemeivel együtt. Fellélegeztem. Rájöttem, sosem voltak ilyen kiegyensúlyozottak az emberi kapcsolataim. Mármint a számomra fontosak. Naná, ezer aspektusán lehet még javítani, mégis, nincsenek aggasztó konfliktusok. Papa marad a kérdések kérdése, de szerinte még mindig autha vagyok, ő pedig őrző, és most bizonytanom kell (illetve érdemes), megváltozott minden, akár jó is lehetne.
Hónapok óta először nincs semmiféle fájdalom a szívcsakrám környékén.
Amúgy próbáltál már vastagon krémes kézzel, kesztyűben, két takaróba csavarodva naplót írni? Hej, klaviatúra...

Mala - 2007.04.19.

Elszakadt. Végre. Olyan régóta hordtam már minden nap (vagy csak szerintem régóta?). Nem is emlékszem olyan alkalomra, hogy ne viseltem volna. Kivéve ma délelőtt. Csak vásárolni mentem le, közben folyamatosan az induláson kattogtam, ideje lenne már. Később itthon nem rágódtam rajta, csak tettem amit kellett. Még délelőtt Livi hívott, és nagyon jót beszélgettünk, csupa jó dologról mesélt. Aztán a szokásos telcsi K-től, naná, számlázás. Nem gondoltam, hogy tényleg minden nap el kell neki mondani ugyanazokat a dolgokat, ráadásul minden infó ott van nála papíron vagy elektronice, elvileg rám egyáltalán nincs szükség. Csak bele kéne néznie néhány virtuális és néhány fizikai mappába, ott vannak a válaszok. Esetleg fordulhatna Gy-hoz, aki vérprofi és csak egy íróasztallal ül messzebb tőle. Mindegy. Később Otival is megbeszéltünk egy talit. És épp amikor készülődtem, hogy elinduljak itthonról - utolsó simításként föl akartam venni a malát - lepergett az egész füzér, apró hógolyóknak látszottak a szőnyegen a fehér gyöngyök.
Mi történt éppen akkor? Hát az, hogy döntést hoztam: mindegy, lesz-e export, mindenképpen még ebben a hónapban nekivágok. Azóta (kb. 2 órája) a megfázás tünetei is enyhültek. Mondhatni drasztikusan. Amúgy az előző mala is egy döntés megszületésekor szakadt el kb. egy éve: akkor a R-dal való szakítás volt műsoron.
Köszönöm!

Ami idegesít - 2007.04.18.

Legjobban attól megy föl az agyvizem, hogy naponta százszor megkérdezik, mikor indulok? Hát azt én is szeretném tudni. Ezért idegesít. Csalódott vagyok. A cél az lenne, hogy minél hamarabb mehessek, és ehhez már csak a "fuvar" hiányzik. Vagyis leginkább a fuvar. Azt hittem, két hét alatt tényleg találnak nekem autót, de úgy látszik, ez nem az a két hét volt. Valahogy kezdem elveszíteni a hitem ebben a dologban. Nem a Camino-ban, az teljesen rendben van, csak a kiutazás necces. Mégis repjegyet kellett volna vennem decemberben. Jobban kellett volna bízni az égiek támogatásában. Az volt a kifogásom, hogy nem voltam biztos az időpontban, nem akartam fél évre előre tervezni, az túl statikusnak tűnt, új korlátnak. Egyben a lehetőség is adott volt, hogy megkaphassam a maximális támogatást. Ez van, remélem hamar megoldódik.
A következő idegesítő dolog a kétszínűség. Letaglóz, milyen gyakran találkozom vele, oka nyilván a vágy, hogy megefelejenek másoknak. Na de hogy valaki pont nekem akarjon megfelelni! Pont így??? Ettől aztán minden bizalmam oda. Amikor valaki elmesél egy sztorit próbálom róla lebontani az önfényezés köntösét, és csak az események lényegét figyelem, az emberi reakciókat, amik megmutatják, hol is tartunk éppen. Ebben a témában volna mit kifejteni, most mégsem teszem, mert bántó lenne mások számára. Maradok figyelő.
Mi idegesít még? Akad néhány, pl. a tehetlenség (asszem erről már a soknál is több bejegyzést írtam), ami a nadival jelentősen csökkent. Aztán ott van még a saját egom, ami elég rafinált, hogy ne tudjam csak úgy egyszerűen kicselezni. És most lett egy újabb érdekesség: a telefonszámom valaha egy K. F. nevű hapsié lehetett, mert ahogy Otin Mártikát keresik, rajtam ezt az embert. Ráadásul a bankszámla értesítőit is én kapom...

2007-04-18

Helyzetjelentés

Megint sikerült néhány lépéssel közelebb jutni az annyira vágyott nyugalomhoz. Elintéztem a bankban az adatváltoztatást, elmentem az adóbevallásomért, amit Andi idén is megcsinált (köszi!!!), aztán bejöttem ide, az ex-munkahelyre, hogy netezhessek. Meg hogy osszam az észt számlázás ügyben :-) Tulajdonképpen szeretek ide bejönni, ha nem kell dolgozni. Jó volt megint együtt ebédelni a többiekkel.
A megfázás - avagy mivel van tele a hócipőm? -problémán még van mit dolgozni, a nehezén azért túl vagyok. Kívülről rosszabbnak néz ki, mint amilyen a valóságban. Ezt meg is jegyzi mindenki. Igazuk van, elég viccesen nézek ki, de nem annyira, mint tegnap, amikor még a hajam is rontott a látványon, kócos volt és fésülhetetlen. Ugyanis nem voltam képes hajat mosni. Biztosan ismered azt az érzést, amikor bármi közeledik az orrodhoz azonnal fulladozni kezdesz. Nem volt ez másképp zuhanyzás közben sem. Mindegy. Ma reggel sikerült megkűzdeni a feladattal. Mostanra odáig jutottam, hogy óránként 4-5 zsepi elegendő.

Kedd

A kedd igazán mozgalmasan telt: mászkáltam a városban, megvettem a Pons útiszótárat (a last minute változatot). Nagyon aranyos könyvecske, bőven belefér az övtáskába, mindig kéznél lesz.
Délután eljött hozzám Andi, akit talán tavaly év elején láttam utoljára. Látszik rajta, hogy mennyire kimerült, de hát egy hősnél ez nem is csoda. Mert tényleg hatalmas feladat egyszerre főiskolára járni, dolgozni, két gyereket nevelni gyakorlatilag egyedül. Ő mégis meg tudja oldani. Szóval fáradt, de mégis egészen más a kisugárzása, mint régebben. Nincs a szemében az a végtelen szomorúság, elkínzottság; a mérhetetlen felelősség, a családi viharok megedzették. És talán lezérta magában azt a fájdalmas kötődést, ami sok éve fogva tartotta, és felőrölte energiáit. Nagyon jó volt találkozni vele, látni, beszélgetni.
Egy köbméterrel kevesebb holmi van a szobámban. Késő este sikerült Ronnak megszervezni egy fuvart apukájával, telepakoltuk az autó hátsó ülését meg az előtte levő helyet. Még így sem fért be minden, de a nagyját azért sikerült elvinniük. Tetszik, ahogy fogynak a dobozok a szobámból.

Nátha - 2007.04.16.

Tegnap kezdődött, estére már tudtam, ebből bizony nátha lesz. És tényleg. Kb. 1000 papírzsepit használtam már el, ennek eredménye egy csinos bohócorr lett. Most szédelgek és prüszkölök, próbálom a fejemet a helyén tartani.

A sátor - 2007.04.16.

Ma reggel végleg leszámoltam a sátorcipelés rémével. Végignéztem a szállások listáját, és rájöttem, az mégiscsak jobb megoldás, tekintve a sátor súlyát és a vele járó macerát. Sajnos ez azt is jelenti, hogy fel kell adnom a "pivát szférát", nem sok lehetőségem lesz elvonulni, legalábbis nem "ajtó" mögé. Bár ez is biztosan megoldódik. Így elég lesz a hátizsák + az övtáska, és remélem 8 kilónál nem lesz nehezebb az egész cucc. Néhány pólót kivettem, egy nadrágot kicseréltem, és vettem majdnem minden piperecuccból pici tubusokat és flakonokat (olyan helyesek!), ilyesmit nyilván lesz még lehetőségem beszerezni útközben. Most már belefér a hátizsákba a cipő és monden egyéb holmi is. Kivéve a polifoam, amit a zsák tetejére kötök, ugyis kellene lavinazsinórt vinni :-)

Zavarban volt - 2007.04.14.

Szombat délelőtt megjelent nálunk a mama szemüvegéért. Szinte kővé dermedtem, amikor megláttam: alig ismertem rá, egy öregember nézett vissza rám. A haja teljesen ősz már, a szemei karikásak, arca felpüffedt. És egyetlen egyszer sem nézett a szemembe... Zavartan beszélt M. apjáról, akit Pesten műtöttek meg, hogy most érte mennek, hozzánk - illetve Papához - csak az okuláré miatt ugrott be egy percre, rossz helyen is parkol, stb. Csak hallgattam és bólogattam, kedves voltam. Aztán gyorsan adott két puszit, és már ment is, én pedig valamilyen érthetetlen indíttatásból utánaszóltam: Vigyázz magadra! Érdekes, sosem gondoltam, hogy valaha is aggódni fogok érte. Szívszorító látvány volt. És ha eddig nem bocsájtottam volna meg neki, most már biztosan sikerült. Talán most kezdi érteni, ki is ő valójában. Talán meg akar születni, ahogy Feldmár mondaná. Talán meggyógyulhat. Az apám 56 éves.

2007-04-13

Kollegák

Utolsó percek itt... Mindjárt indulunk. Azt azért mindenképpen le kell írnom, milyen megható volt a munkatársaim kedvessége: úgy búcsúztattak el, mintha ezer éve itt dolgoznék. Kaptam tőlük egy iránytűt, hogy visszataláljak hozzájuk. Köszönöm nektek! Hiányozni fog ez a közösség, ti mindannyian, de a szívemben akkor is megőrizlek benneteket, ha utam nem vezetne vissza éppen ide.

Találkozás R-dal

Tessék, ez is megvolt. Följött kb. 3 percre, és én szörnyen hálás voltam a sietségért. Már előtte azon kattogtam, hogyan lehetne rövidre zárni ezt a semmitmondó kapcsolatot, nem akartam még meghallgatni sem a búsképű lovag aktuális hisztijét. És végre egyszer egyetértettünk, ő sem akarta elmondani, vagy legalábbis bíztatásra várt volna. Hát én nem bíztattam egy kicsit sem, odaadtam a december óta nálam maradt dvd-ket, és a biztonsági hálót jelentő könyvet is, amit még akkor hagyott nálam, amikor valóban együtt voltunk, és azóta akárhányszor szerettem volna visszaadni mindig volt egy-egy nagyon gyakorlatias indok, amiért nem viheti el. Meglepődött, amikor egyáltalán nem kérdeztem tőle semmit, csak hagytam, menjen dolgozni (szóval vagy telefonon hazudott, vagy élőben, mert valami olyan szörnyűséget emlegetett, hogy csütörtökön egész nap ráér), vagy csináljon amit csak akar.
Vártam, hogy érzelmeim fekavarodjanak amikor meglátom őt, vagy legalább a fizikai vágy, vagy bármi... de semmi. Tényleg. Nem haragszom rá, de nem is kavar fel. Vége van, remélem nemcsak mostanra, hanem a karmikus tartozásaink is egyensúlyba kerültek.

Tarot az Úttal kapcsolatban


Crowley Thoth Tarot: Kis Arkanum
Korongok Tízes - Gazdagság

Kulcsszavak:Merkúr a Szűzben, belső és külső gazdagság, a belső gazdagság továbbadásának és külső megjelenítésének képessége.

Útmutatás:Az életedben jelenlevő személyeket te vonzottad magadhoz, és minden eseményt magad váltottál ki. Te teremted saját realitásodat. Állítsd realitásodat a szeretet szolgálatába!

Kérdés:Van tudomásod belső gazdagságodról? Bőkezűen adod tovább?

Javaslat:Vegyél elő papírt és írd össze belső gazdagságodat, alkotó tulajdonságaidat.

Megerősítés: Kívül-belül gazdag és szabad vagyok, mindezt hálával és odaadással élvezem.

Újdonság



Vadiúj anyagok a Shaumbrán:


Utolsó

Az utolsó munkanap. Bent vagyok az irodában, de már nem tartozom ide, nincs feladatom, csak molyolok. Végre. Habár néhány Chinoin számlát jó lenne megcsinálni, hogy K. lássa a gyakorlatban is, hiszen már csak ma tudok segíteni neki. Furcsa így nézni ezeket a kedves embereket, tudva, hogy hétfőn már nem találkozom velük. Ilyenkor természetesen megbeszéli az ember, hogy úgyis tartjuk a kapcsolatot, stb., de valószínűleg csak 1-2 kollega marad meg barátnak hosszú távra is. Nem baj, tovább kell most lépni. Ez van.
Asszem sokan érzéketlennek tartanak amiatt, hogy ezt az elválást nem érzem magas árnak az előttem álló kalandokért, új ismerettségekért cserébe. Ettől függetlenül szeretem ezeket az embereket, és ezen a távolság mit sem változtat. Aki igazán közel áll hozzám tudja is. Na jó, megpróbálok összehozni egy elköszönő mélt.

Ahogy közeledik

az indulás időpontja, úgy oldódnak meg maguktól a halogatott problémák. Egyetlen necces kérdés van: valahogy a család tudomására kellene hozni, mire készülök. Persze Papa tudja, de őt nem érdekli, ahogy eddig sem érdekelte semmi, ami nem róla szól. Egyetlen "jó"-val vette tudomásul, nem kérdezett, nem csodálkozott (pedig az elmúlt néhány hónap tapasztalatai alapján ez lett volna a normális, asszem). És érdekes módon ezt nem híreszteli szerteszét a világban, mint a többi - nagyrészt általa kitalált - dolgot. Egyik ilyen emlékezetes és vicces telefonálása így hangzott: "-Képzeljétek el, Xénia minden reggel hétkor elmegy itthonról, és csak este jön haza! Fogalmam sincs, mit csinálhat..." Szerinted vajon mit??? Muszáj volt hangosan röhögni. Különben ezt a zseniális amerikai rokonságnak mesélte.
Szerencsére a telefont mégsem kapcsoltatta ki, gondolom Pistáék és a Mama egyesült erővel lebeszélték róla. Még jó, hogy van akire hallgat.

2007-04-11

Majdnem egy hét

telt el írás nélkül. És hiányzott, elkezdtem a gondolatokat hagyományos módon papírra vetni, de hiába. Egyszerűen nem esik jól kézzel írni. Zavarnak az áthuzigált sorok, a lassúság. Ettől függetlenül azért fogok írni, főleg ha muszáj, mert ugye ez van.
Szóval a péntek még egy kicsit zűrös volt, estére viszont szerény baráti összejövetelbe züllött a nap. Találkoztam egy olyan ismerőssel, aki most jött haza Angliából, és csodák csodája, Pepével is sikerült 3D-s valójában beszélgetni. Nem hittem volna, hogy ő is aggodalmaskodni fog az utam miatt. Mindegy, a lényeg az, ami mindig, tökjó egy ilyen emberrel együtt lenni. Jót tesz a lelkemnek az állandó - most már visszafogott - pedálozás, hogy incselkedhetek mindenféle "veszély" nélkül, hiszen biztos lehetek magamban: ez a pasi nekem nem kell. Nincs vele bajom azon kívül, hogy ő a Pepe, a megbízhatatlan, állandóan pörgős Pepe, légvárépítő barátom, akihez akármikor odabújhatok, és mindig nagyon jól esik. Például péntek este is jól jött, amikor már nagyon szédültem a második pohár Sangria után. És Pepe, ez a drága ember odaült mellém, és nagyon hálás voltam érte, az egész forgó-kavargó szobában ő volt az egyetlen stabil pont. Végül jól ottragadtam a haveromnál, előbb elaludtam, mint Pepe lelépett. Reggel kicsit meglepődtem, és eltartott egy darabig, mire realizáltam hol is vagyok éppen. A legjobb helyen voltam, egy kényelmes kanapén.
A hétvége gyorsan elment, nem is beszélve a húsvétról, amit gyakorlatilag észre sem vettem. Nem csináltam ünnepi dekorációt sem, pedig minden évben szoktam legalább egy asztali kosárkával, barkaággal, színes tojásokkal jelezni, hogy tudomást vettem a húsvétról. Locsolkodással rég nem foglalkozom, mindig is utáltam a pacsuliszagot érezni magamon, apámék szódásszifonos ébresztője sem volt éppen a legbarátságosabb húzás, bár el kell ismernem ennek ezer éve már.
Hétfőn új problémával találtam szembe magamat: a cuccom nem fért bele a hátizsákba. Nem baj, gondoltam, ezt igazán meg tudom oldani, pakoltam én már össze rosszabb pakkot is. Ennél sokkal aggasztóbb volt a mérlegelés eredménye, pontosan 10 kilót nyomott a hátizsák, és a cipő meg az útikönyv még nincs is benne. Meg kábé ezer apróság. Tehát már most 20 %-kal nehezebb, int amennyit terveztem... Nincs mese, ki kell pakolni, és nagyon szigorúan szelektálni. Mi nem fontos annyira? Ruhák, persze, azokból lehet még selejtezni. Pipere-izékből beszereztem kisebb kiszerelésűt. Viszont bele kell még pakolnom az akkumlátorokat töltővel együtt, a kártyaolvasót, a könyvet, térképet, stb.
Kedden Otival beszerző útra indultunk, ezúttal sikerült neki szoknyát vennünk, nem is akármilyet! Meg nadrágokat is, sőt, még én is vettem egy farmert. Ezen magam is meglepődtem, szerintem az elmúlt öt évben tutira nem vetemedtem ilyesmire.
ron este érkezett, szokás szerint jól elcsúszott, de ez volt vele a legkisebb baj. Katasztrófális állapotban van, szerintem akár tüdőgyulladása is lehet, sápadt, lázas, rettenetesen köhög ésa csontsovány. Már két hete leledzik ebben az állapotban, és ahogy látom nem javul, inkább egyre gyengébb. Aggasztó. A szokásos történethez a társaságról nem is fűzök megjegyzést, mert még mindig annyira idegen tőlem az a közeg, amennyire csak lehetséges. Ron nálam maradt éjszakára, szeintem jól tette, elég nehéz lett volna hazamennie este betegen. Reggel időben fölkeltünk, kávéztunk, és éppen elkészült a cigi is, amikor hosszan csöngettek. Már megint nem száll le valaki a csengőről, marha idegesítő, hű, de nagyon be akar jutni a házba! Aha, na erről nem tudtam, Mama jött föl Papához. Nekem a kutya sem szólt... Én pedig nem szóltam az utazásról, Mama mellett esélyem sem volt rá persze, köszönés, most a veséje fáj és a Melinda apját hozták kórházba érfestésre (?), blablabla. Visszamenekültem a szobába, mi legyen most? Mi lenne, kávézzunk, cigizzünk, aztán menjünk. Kissé oldottabb hangulatban vittem át neki a karácsonyi ajándékát, azóta nem találkoztunk, tavaly ősszel utoljára, mielőtt apámhoz költözött volna. Örült neki, még egyszer elmondta, hogy miért jött, gyors búcsúzkodás, és futás. Huh, ezt túléltem. Nagyon érdekes kérdés, hogy miért mindig akkor jön (utóbbi 3 alkalommal), amikor Ron nálam van? Pont akkor. Még telefonon is pont akkor hívott fel, pedig ezt megszervezni sem lenne könnyű.

2007-04-05

Kedves nadisok!

Szerintem ez nagyon nekünk szól, főleg az a rész, mely az önmagunkkal szembeni felelősségről és a gyógyításról szól! Jó olvasást, Kedveseim: új Kryon közvetítés!

A hétvégére



Crowley Thoth Tarot: Udvari Kártyák
Botok Hercege

Kulcsszavak:A Tűz elem Levegő aspektusa, intenzitás, kivirágzó szerelem, intuitív kreativitás, kikerülés a sötétségből a fénybe.

Útmutatás:Mindened megvan, amire szükséged van! Ne hagyd magad korlátozni, he hagyd magad lefékezni! Az élet fogadásodra készen áll. Bízz határtalan alkotói lehetőségeidben!

Kérdés:Milyen új tapasztalatokra vagy most nyitott?

Javaslat:Tárd ki karodat és lélegezz mélyen a szívedbe!

Megerősítés: Szeretem az életet és az élet szeret engem.

"R" beszélgetés

Fölhívtam mégis, pedig megfogadtam nem keresem meg. Semmi személyes nem volt benne, pont ahogy terveztem: egyszerű, tárgyilagos beszélgetés volt. És még mindig meg van sértődve, csak azt nem tudom, miért. Egyszerűen fogalmam sincs. Viszont a jó hír az, hogy már nem is izgat egyáltalán :-) Jövő héten majd összefutunk (ha nem tűnik el megint néhány hónapra, végülis megígérte, hogy hétfőn telefonál), remélem végre hajlandó elvinni a dvd-it, amit már vagy háromszor próbáltam odaadni neki. Eddig minden alkalommal talált valami kifogást, amiért ott kellett maradniuk nálam. Egyszerűen ezekkel a vackokkal horgonyozza oda magát hozzám, asszem.

Disztribúció

Megint a Parkridge, most aztán lehet számlázni, legalábbis van mit. Csak nincs mivel. Egyszerűen semmi sem működött rendesen, sem a vékonykliensek, sem a nyomtatók. Illetve nem sikerült két nyomtatót beállítani... ilyet még nem láttam. A support nem igazán támogatta meg a projektet. Mindegy, ezen is (nagyrészt) túl vagyok, ez a lényeg.

2007-04-04

Sámán bölcsesség

46. Vörösfenyő
Nőies - Észak - Mars - Föld


Vörösfenyő vagyok. Én vagyok az erdők fenséges Nagyanya Szelleme. Gyökereimen keresztül megérted végre, hogy a felszínes barátságok mély kapcsolatokká válhatnak. Én vagyok a vég nélküliség. Én vagyok a tartós igazság, mely a végső bölcsességen és tudáson keresztül céloz meg téged, melyeket keresel. Kiterjesztem univerzális tapasztalaton nyugvó tudatosságod. Vedd tekintetbe a kiválóságot, melyet magadra veszel azzal, hogy korlátozod fejlődésedet. Öregszem. Neked is öregedned kell, felnőnöd és szembesülnöd azzal, ami az utadon van.

Hűha,

elolvastam - így linkelés után - az új starchildot, és jól megdöbbentem. Nagyon hasonlóan éltem meg egy csomó mindent az elmúlt napokban. Egyetlen gáz van: még mindig állandóan elmemezgetek mindent (vazze, Szűz!), ami történik velem, Mihály arkangyal szerint pedig ezzel fel kellene hagynunk. Hát nem tudom. Talán ez nagyobb kötődés - a gondolatokhoz, a megértéshez -, mint bármi máshoz az életemben. Beleértve mindent és mindenkit. Ettől érzem szabadnak magam: azt gondolhatok, amit csak akarok, a fejemben nem fenyeget a Nagy Testvér. Hogyan kellene nem gondolkozni? Legalább utólag, ha már előre nincs túl sok értelme... Asszem ez pont jó téma a Caminora, lesz alkalom foglalkozni vele. Majd végiggondolom :-)

Starchild

Vadi új Starchild fordítás a Shaumbra oldalon:
Áprilisi energiák

Tapaszatlatok a Caminoról

Tegnap délután-este végre sikerült F-ékkal találkozni, illetve meglátogatni őket. Már szilveszter óta terveztem, hogy kifaggatom őket a saját élményeikről, legfőképpen azért, mert én is hasonló módon szeretném végigjárni az Utat. Meséltek is mindenféle praktikus és mulatságos dologról, a lábkímélő duplazoknis megoldástól a San Nicolas szállásig, ahol a szerzetesek megmossák a zarándokok lábát. Kaptam tanácsokat éppúgy, mint gyakorlati segítséget, polifoam "csövet", amit a hátizsákom vállpántjára kell húzni, megkönnyítendő a cipekedést. Úgy láttam, nekik is jól esik az emlékek felidézése, előkerültek az apró füzetek, amolyan útinaplók, amelyekben megörökítették az emlékezetes pillanatokat. Felváltva olvastak föl nekem, közben szőtték tovább a mesét, igazán tanulságos és szórakoztató volt. Estefelé, miután A. elment órát tartani, többek között a Sangria is szóba került, ej, de jó lenne inni egy pohárral! Sajnos pont Sangria nem volt, cserébe F. talált egy üveg whiskey-t a szekrény rejtekében, felbontotta, iszogattunk. És jöttek az újabb utazások emlékei, hallhatam Indiáról, Malajziáról, Thaiföldről és Baliról is, legszívesebben azonnal elindultam volna a gyönyörű, egzotikus tájak felé, akár gyalog is, mindegy, csak lehetne már. Talán később, a Camino után összejön a többi is. A legjobb ebben az estében mégis az volt, hogy végre olyan emberekkel lehettem együtt, akik teljesen megértik, miért megyek, miért éppen egyedül, és miért ilyen módon. Most először nem kellett semmit magyaráznom, csak elmondtam, és ők teljesen átérezték ezt a hétköznapitól minden szempontból eltérő lelkiállapotot.

2007-04-03

Ismeretlentől

kaptam néhány levelet, ami rámutatott jópár "hibámra". Elgondolkoztam, mennyiben van igaza (az én igazságomhoz képest), és úgy érzem, nagyon távol áll tőlem. Szeretnék rájönni, miért vonzom be a "rögtönítélő" emberkéket? Amint valamit nem úgy teszek, ahogy elvárnák rögtön támadni kezdenek. Asszem fel sem merül bennük a lehetőség, hogy nincs semmiféle alapjuk elvárásokat támasztani velem szemben, hiszen nem ígértem semmit. Én meg lerázom őket (sajnos nem elég diplomatikusan, bár most már nem el sem mondom az okokat), mert nem akarom még hallgatni-olvasni sem őket. Tipikus "szegény én" játszma, ismerem, hiszen R. pont ilyen, és vele már lassan 10 éve kóstolgatjuk egymást, időnként a létező legközelebb kerülve egymáshoz. Csak zárójelben: R-om Rák hapsi, nem csoda, hogy sajnáltatja magát, megsértődik mindenen és azonnal a másikat hibáztatja. Az ilyen ember társasága a halálom, kerülöm is messziről, ő is csak azért kapott ekkora szerepet az életemben, mert karmikus feladatunk van egymással. Ja igen, és mert olyan veszettül vonzó.
Vissza az Ismeretlenhez egy percre: meglepett, hogy azt hiszi ismer pusztán azért, mert a gondolataim egy részét elolvashatja itt. Vajon tudja, hogy Mark Twain, aki annyi vidám történetet írt valójában egy kibírhatatlan fickó volt? Akár én is lehetek ilyen :-) Hogyan ítélhet meg bárkit anélkül, hogy megismerné? Mindegy, ez nem az én problémám.
Rágódjunk tovább ezen a csonton, van itt még egyéb is. Fölfigyeltem erre az emberre, de éreztem, valami nem stimmel. És sok más emberrel sem stimmel. Ebből következik, hogy valószínűleg velem van a gáz - végülis mindig kilógtam a sorból -, ez régen bántott, ma már a legkevésbé sem érdekel. Persze ez is csak az elvárások függvényében gáz. Fölfigyeltem arra is, mennyire másképp játszódik le bennem egy-egy ilyen vacak forgatókönyv, milyen módon kerülöm ki a csapdákat. Emlékszem, amikor magányosnak éreztem magam minden alkalmat megragadtam, hogy találkozhassak újabb és újabb emberekkel, hátha kialakul valami barátságféle. Most csak hagyom, hogy azok, akikkel kapcsolatban igazán jó érzéseim vannak "eljöjjenek hozzám". Nem teszek lépéseket, nem akarok megfelelni sem. Sőt, inkább az első disszonáns rezdülésnél meghúzom a határt. Mert már nem kellenek a hatalmi harcok, már nem kell, hogy elismerjék az igazamat, belátom, nem lehet mindenkié az én igazságom. És ez így van jól. Sajnos még nem tudom olyan módon kezelni a játszmákat, hogy segíteni is tudjak a másiknak kikerülni belőle, csak annyit tehetek, hogy én nem veszek részt benne. Ettől nyilván nem változik semmi, akinek kellenek megtalálják a megfelelő partnert hozzá. Anno annyi csatát vívtam fölöslegesen, annyit hisztiztem, olyan bután bántottam embereket, ahogy talán más nem is. És ezt már nem akarom többé. Nekem is fájtak ezek az incidensek, a győzelmet is gyűlöltem, azt az égető, maró érzést, hogy valakinek a jó közérzete árán jutott nekem valami. Most már előre látom, ki az, akivel csak bántanánk egymást, így viszonylag könnyen elkerülöm az eféle helyzeteket. Mármint részben elkerülhetem. Például úgy, hogy azokra a levelekre nem válaszolok, amelyek csak azért íródtak, hogy megmutassák alkotójuk mennyivel különb nálam. Talán így is van, ezt én nem tudom eldönteni. De kellenek ezek a tapasztalatok is, hiába, nem gondolkoznék ilyen kérdéseken, ha valaki fel nem vetné őket. És közben gyakran villannak fel álombeli képek, amelyekben látom, valójában magányos utat választottam, legalábbis kívülről úgy néz ki. Innen bentről egész más, egyfajta kiteljesedése a sok-sok élet óta hurcolt tapasztalatoknak, esszenciájuk lassú esőhöz hasonlóan ér el hozzám, némelyik lepereg rólam, másokat bőröm pórusain keresztül szűrve vizsgálgatom. Tudom, egyszer összeáll a kép, és akkor az összes határ feloldódik.

Árnyékok

Egy bugyuta vígjátékban hallottam, de megtetszett, mert igaznak érzem: az óvatos ember egyáltalán nem él. Erről megint a bátorság jutott eszembe. És az intelmek, amiket azoktól kapok, akik féltenek, és azoktól is, aki teljesen idiótának tartanak. Nem az erdőben alváshoz vagy az egyedülléthez kell a bátorság (szerintem), hanem ahhoz, hogy az ember minden pillanatban saját eszméi szerint éljen. Ez nem is olyan könnyű, egyre több "visszatartó erővel" találkozok, több síkon is. Egyrészt az elszakadás a szeretteimtől: fizikai síkon ez a legnehezebb. Másrészt az értetlenekkel szemben (mellett) megvédeni az álmaimat: erőpróba mentális szinten. És amitől alig tudok szabadulni: egyre többen (gyakorlatilag minden nap!) jelentkezik valaki vagy kezelésért, vagy utaztatásért, nekem nagyon-nagyon nehezemre esik visszautasítani bárkit, aki segítséget kér. Szinte fizikai fájdalmat érzek a szívcsakrám táján ilyenkor, most mégis ezt kell tennem, persze ajánlok másokat, akik kezelnek, mégis... Nemcsak az idő rövidsége miatt nem tudom vállalni, hanem fontos szempont saját állapotom is. Mostanában igen erőteljes tisztulás indult be, ennek vannak testi tünetei is, amelyeket nem hanyagolhatok el, és mit tagadjam, fáradt is vagyok. Leginkább "idegileg" visel meg ez az időszak, muszáj minden nap kezelnem, emellett sokkal többet alszom, mint máskor. Régebben napi 6 óra bőven elegendő volt, most viszont 8 (!) órára is szükségem van. Jut eszembe, Merci, lécci tedd meg, amit lehet! :-) Köszi!

Jó ötlet

éhesen komoly dolgokról filózni? Ma lecsúsztam a reggeliről, mire beértem az irodába a büfében már csak húsos szendvicsek voltak. Ahhoz képest, hogy mennyien húzzák a szájukat ha meghallják, vega vagyok mindig a hús nélküli kaja fogy el először. Ki érti ezt? Na, mindegy. Szóval reggel a bankban kezdtem, már nyitáskor ott toporogtam az ajtóban. Szerencsésen sikerült elintézni amiért mentem, és ismét megállapítottam magamban, nem véletlenül ebbe a fiókba járok: kedvesek, udvariasak az ügyintézők, ráadásul minden gördülékenyen megy. Aztán hívtam Z-t, mert tartottam tőle, hogy előbb indul el a Parkridgebe, mint én beérnék, és muszáj volt megbeszélni, mit kellene elhoznia onnan. Persze csak akkor, ha valóban K. veszi át a belföldi fuvarozás számlázását. Szerintem igen jó ötlet, remélem így fog alakulni. Biztos ami tuti alapon összeírtam Z-nak mindent. Itt az első dolgom egy idétlen statisztika volt, amit a kollegának egy hét alatt kellett volna összehoznia, de nem is nagyon fogott hozzá, és ma reggel tízig kellett (volna) leadni. Talán nem kellett volna megcsinálnom helyette, de Otit is érinti, neki pedig elég helyt állni a fuvarszervezéssel, hiszen egyedül intéz mindent. A lényeg, hogy végre elkészült a táblázat. Most már kicsit nyugodtabb vagyok. Még a holnapi napom elég húzós lesz, megint Parkridge, aztán spanyol, fogalmam sincs, hogyan fogok odaérni időben, asszem továbbra is az égiekre bízom magam :-)
Tegnap este még vagy egy órát beszélgettünk Otival, most eszméltem rá, mennyire fog hiányozni a mindennapos beszélgetés, hiszen nemcsak az irodában jövünk ki jól, hanem a szabadidőnk egy részét is együtt töltjük, méghozzá remek hangulatban. Szeretem a sok nevetést, a jó programokat (igen, még a vásárlás is klassz időtöltés lehet, ha a társaság vidám). Biztosan tudom, lesznek barátaim ott is, hiszen eddig is mindenhol voltak rokon lelkek, mégis fontos, hogy tudjam tartani a kapcsolatot azzal a néhány emberrel, akik ennyire közel állnak a szívemhez. Utánanéztem, nagyon sok zarándoszálláson van internet hozzáférés, és persze ott a klasszik lehetőség, a telefon :-)

2007-04-02

Paradoxon

Mi más lenne. Várni a szabadságra... Bevállalni néhány "kötelező" rácsot a béke érdekében. Mert csak úgy érdemes. Szeretettel elbúcsúzni, a szívemben megtartani azokat, akikkel majd' két éve az életem egyharmadát töltöm. Csak ez az átok türelmetlenség hajt, már megint gyönyörűen süt a Napocska, minden ragyog a tavasz színeiben, én meg ülök az irodában, tennivalóm alig akad. Csak csapkodom a klaviatúrát, levelezek, csacsogok. Mennék már! Akár innen gyalog, ne kellene várni egyik találkozótól a másikig, a következő reggelig, most nem tudom a maga teljességében átélni a pillanatokat, mert én lettem a megtestesült búcsúzkodás. Addig már nem... sorban jönnek a kérdések, amikre ez a válasz. Már nem fér bele az utaztatás, kezelések, persze szívesen ajánlok másokat, nagytudású mestereket, akik segítenek is, csak hát... nem a saját feladatomat akarom-e másra pakolni ezáltal? Fordított helyzetben már voltam, amikor T. elutazott a mesterije után, itt maradt a család, a barátai, akiknek kellett a segítség. Akkor úgy éreztem, nem az én dolgom lenne ez, hanem az övé, hiszen tud már utaztatni is, kezelni is - csak éppen mellettük maradni nem tudott. Azt is gondoltam, milyen könnyű semmivel sem törődve a saját útját járni. Most is ezt gondolom, de most már én is merek így tenni. Akkor valószínűleg irigyeltem bátorságát, most viszont úgy érzem, nem is kell bátorság. Zavaros vagyok megint, tudom, de ezek a dolgok így egyszerre jönnek, jól esik leírni, és majd ezekre is jön válasz tőled, mástól, önmagamtól. Who knows?

Szerelem?

Múlt

IX - Öt éven belül

Általános jelentése:
Azon túl, hogy időt jelez, türelemre int. Változásra lehet számítani, de nem rövid távon. Mi változik? Ez a mellette lévő kártya jelentésétől függ.

Ha szerelemről van szó: Csupán fellángolás ez, vagy tartós szenvedély? Majd elválik, türelem!

Ha családról van szó: A távolabbi jövőben változás lehetséges.

Ha barátságról van szó: Pozitív vagy negatív értelme a mellette álló kártyáktól függ.





Jelen

XXII - Bolond

Általános jelentése:
Az ember életében, ha ritkán is, de adódnak nagy lehetőségek. A Bolond kártyája erre utal. Bolondok lennénk nem elfogadni az ajánlatot. legyünk nyitottak mindenre. Lépjünk ki a múltból, és csak előre nézzünk. A kártya azt sugallja: ugorj!

Ha szerelemről van szó: Egy nagy szerelemről kiderül, hogy kiszolgáltatottságon alapul. Nem csupán a kapcsolaton kell változtatni, a belső nyomástól, a félelemtől is szabadulni kell. A kártya azt mutatja, hogy képesek vagyunk felülkerekedni a válságon, és lehetőségünk van egy új, jobb életre. Sorsunkat ne kényelmi szempontok határozzák meg. Nem pótol mindent az anyagi biztonság.

Ha családról van szó: A kötelékek szorosak, merevek. Nem alkalmazkodás, hanem kényszer ez. Itt az alkalom a szabadulásra. Nem kell félni. Álmaink megvalósulnak.

Ha barátságról van szó: Új, hozzánk méltó barátságok születnek, új lehetőségeket teremtve. Szinte tálcán kapjuk, amire vágyunk, álmaink teljesülnek. Eljött az ideje a merész cselekedetnek, ne törődjünk vele, ha esetleg bolondságnak tűnnek. Sok vidámság kezdetét jelzi ez a kártya.


Jövő

VI - Szerelem

Általános jelentése:
Konfliktus lehetősége, ami nagy erőpróbával jár. Válaszút is lehetséges. Új szerelem születhet, mely éppen újdonságánál fogva túl szépnek tűnik.

Ha szerelemről van szó: Megszokott életünket megzavarja egy személy megjelenése. Mindenképpen szerelemmel függ össze, és mindenképpen válaszutat jelent. Új helyzet.

Ha családról van szó: Egy családtag váratlan érzelmi fellángolása felbolygatja a többiek életét. Más értelemben: halaszthatatlan döntést kell hozni.

Ha barátságról van szó: Egy baráti kapcsolatban problémák merülnek fel. Fontos, hogy kerüljük a túlzott érzelmeket. Hallgassunk a józan észre! Mérlegeljük a helyzetet, a hirtelen döntés veszélyes!


Spirituális tanács

XXII - Bolond

Új utak nyílnak előttünk. vonzó lehetőségek, amelyek az eddigi életünktől teljesen eltérő életmódot kínálnak. Döntenünk kell, mit vigyünk magunkkal, mit hagyjunk hátra. A sors lehetőséget ad a "nagy ugrásra". Meditáció közben tegyük fel a kérdést: "Meddig mehetünk el?"

Hungaroring

Találkozó hajnalban - na annyira azért nem -, minden előkészítve, motor az utánfutón, hajrá, verseny lesz! Még sosem jártam ott, izgatottan vártam a tapasztalatot. Felülmúlta minden várakozásomat, hiszen nemcsak a vasárnapi verseny miatti feszültség vibrált a levegőben, hanem az eddigi összes futam energetikai lenyomata is ott volt, mind emberi és felfokozott. Reggel még hideg volt, a szél a lelátónál még erősebben fújt, így Otival inkább a büfésátorban ücsörögtünk a hősugárzó mellett, beszélgettünk, kávéztunk (sosem hittem hittem volna, hogy Nescafé-ból is lehet pocsék kávét csinálni). És ahogy tetek az órák sorra jöttek az ismerősök, na nem az enyémek, hanem az övék, csupa motoros ember. Jó nagy társaság jött össze, mindannyian azért, hogy szurkoljunk Gyurinak élete első versenyén. Nem volt hiábavaló az igyekezet, nagyon jó időt futott már az edzésen is, a versenyen pedig 26 induló közül a 13. lett! Mire a futam elkezdődött a Nap is százágra sütött, a szél szellővé enyhült, mind jókedvűen szaladtunk a rajttól a kanyarig, készült videofelvétel és sok fotó, talán előbb-utóbb megmutathatom. Oti, Gyuri: köszi nektek, nagyon jól éreztem magam veletek!
2007.04.05: Ma szólt Oti, hogy az én képeim közül Gyuri egy csomót föltett a netre :-) Itt a link!

Szombati eszmélés

Vártam valami olyat, amit nem kellett volna, hiszen természetéből adódóan nem tudja megadni. Szerettem volna, hogy megértse, másképp telik az idő annak, akinek az élete nem az 1 g utáni rohangálásról szól. Persze, értem, fontos neki, és ha találkozunk hát nekem sem utolsó. Felmerült a kérdés: miért csak akkor olyan fontos? A második cigi után rájöttem, naná, bele kellene merülnöm, ha csak néhány órára is egy számomra érthetetlen közegbe, féltékenységről és közönyről beszélgetni, a "mit-fog-gondolni-rólam" okozta kételyeket eloszlatni. Nem tudom, hogyan segíthetnék, mert tőlem annyira távol áll ez a fajta társasági élet, összekavarodó kapcsolatok, a dögöljön meg a szomszéd tehene is mentalitás. El tudom mondani, hogyan látom ezt kívülről, mennyire fölöslegesnek tartom ezeket a köröket, milyen szép lehetne, ha elkezdenének örülni a piszkálódás helyett. Bizony, kívülről látom a történetet, méghozzá sajátos szemszögből, csak az övét ismerem, igyekszem kiszűrni belőle a szokásos ködösítést, naná, nem adja könnyen a szavak gyökeréhez bújó apró igazságokat. Abszolút törekvésem, hogy ne keveredjek bele, ahogy már régebben majdnem, de időben észbe kaptam, ez nem az én játékom, nem is asszisztálok hozzá, max. meghallgatom. Amikor ottragadtam éjszakára és aktív figyelővé váltam nevetni lett volna kedvem: értelmes emberek miért teszik ezt? Miért bántják azt, akit állítólag szeretnek? Vagy miért pont a szeretet álarca mögé húzódva szúrják hátba egymást? Miféle leckéket tanulnak egymástól? Kiváncsi vagyok a magam módján, da csak annyira, amennyire egy film végére. Szóval kell időnként az a lazítás, ami attól a cigitől van, nehogy felbosszantsam magam, toleráljam a furcsa emberi kapcsolatokat - de jó lenne már önmagamtól is ott tartani. Akkor bizonyára megérteném, miféle szálak fűznek még mindig hozzá, miközben a bizalomnak csak halvány emléke él.