2007-12-25

Boldog karácsonyt, Kedveseim!

Arkangyal kártya karácsonyra

Egészséges életmód

Rafael arkangyal

"Jólléted érdekében táplálkozz egészségesen, aludj eleget, és mozogj rendszeresen."

„Te is hozzájárulhatsz jó erőnlétedhez. Hallgass a benső hangodra, amely megmondja, milyen szokásokat alakíts ki. Én belülről ösztökéllek így tudok javítani táplálkozásodon, és rávenni, hogy többet mozogj és pihenj. Noszogatásommal nem gyötörni akarlak, vagy megfosztani az élvezettől. Nagyobb energiaszintért, jobb erőnlétért, fogyásért és vidámabb hangulatért fohászkodtál, és én ezzel válaszolok. Amikor tökéletes karban tartod a testedet, életkedved és önbecsülésed magától helyreáll.”

Rafael az égi világ gyógyítója. Tevékenysége az isteni közbelépésben és a tanácsadásban mutatkozik meg. Az előbbi esetben közbeavatkozik egy adott helyzetben, körülveszi smaragdzöld színű, gyógyító fényével és szeretetével, és a gond egy csapásra elillan. A másik esetben viszont (és ez a gyakoribb) intuícióval és megérzésekkel mutatja meg, hogy mi magunk miként mozdíthatjuk elő a gyógyulásunkat.

Jégkristályok

A hidegben kreatív ötletek kristályosodtak ki, amelyeket a jövő év első felében fogok valóra váltani. Ez a legnagyobb eredménye ennek a vásárnak: végre akkor jött az ötlet, amikor a lehetőségek is adottak. Részleteket majd a megvalósítás során írok.

Hosszú hónap

Elsején elkezdődött egy egészen új időszámítás. Minden nap munka, kint a hidegben, reggeltől estig - mentőakció a várható nyugalom érdekében. Ez sem volt ingyen: kikészültem mind fizikailag, mind idegileg. Asszem nem vagyok alkalmas arra, hogy folyamatosan sok emberrel foglalkozzak, nem bírom a nyilvánvaló hülyeséget (a sajátomat sem). Ha szociológus lennék biztosan érdekelne, mikor veszett el a köszönni-tudás képessége? Na, hogy jobban értsétek: karácsonyi vásár a Móriczon, ásványokkal, ékszerekkel dolgoztam. Az emberek hallottak már a kristályok gyógyító erejéről, illetve jótékony hatásairól, és arról is, hogy a különböző születési jegyekhez más-más kövek tartoznak. De arra már lusták, hogy legalább egy kicsit utána nézzenek a témának, és azt gondolják, egy eladó fogja nekik megmondani mi gyógyítja meg az ezeréve létező betegségeiket. Hiteles, nem? Azt is teljesen komolyan gondolják, hogy egy eladó meg tudja mondani azt, minek örülne az az ember, akit ők sem ismernek annyira, hogy ajándékot válasszanak neki... Szóval kikészültem.
Közben más térn is zajlott az élet: kiderült, hogy az Okmányiroda jóvoltából a Polgármesteri Hivatal nem is tud Papa haláláról, ergo nem indították meg a hagyatéki eljárást... igaz, még csak öt hónapja... Eközben a szolgáltatók természetesen szeretnének pénzt (villany, gáz, stb.), de csekket nem küldenek - eddig mindent Papa számlájáról fizettünk - nem sok mindent tehetek a bürokrácia ellen, hiszen még nincs a nevemen a lakás. Szerencsére a hagyatéki ügyintéző segítőkész volt, így reménykedhetek viszonylag gyors eljárásban... talán.
G-nak december közepén balesete volt, amitől ő is kikészült - és nem tudtam mellette lenni. Amikor találkoztunk (igen ritkán) sem volt felemelő - Isten mentsen tőlem mindenkit amikor ilyen ideggörcs vagyok. De ő kitartott a nehézségek ellenére, sőt rengeteget segített nekem.
Aztán jött az utolsó hét, hidegebb volt, mint eddig - nekem sem sikerült megúszni a megfázást. Naná, addigra tényleg elegem lett. Most Egerben vagyok, karácsony reggel van, és béke, nyugalom, meleg és család. Jól érzem magam.

2007-11-28

Osho zen tarot

Szivárványok Ásza: Érettség

Ez az alak egyedül van itt, csendben, mégis éberen. Benső lényét virágok töltik ki - így a tavasz minőségét hordja magában, amely minden pillanatban megfiatalítja őt. Belső virágzása és teljessége végtelen mozgásteret nyújt a számára. Kívül is és belül is bármerre mozoghat, hiszen örömét és érettségét a külső világ dolgai nem befolyásolják. Ez központosulásának és kitágulásának, szétterjedésének időszaka - a körülötte látható fehér izzás az ő fénye, mely egyben védelmezi is őt. Ezt a tökéletes állapotot az összes élettapasztalatának köszönheti. Ha ezt a kártyát húzod, tudnod kell, hogy ez a pillanat ajándék számodra, melyért keményen és kitartóan megdolgoztál. Szilárd alapokon állsz, és a siker és a szerencse is melletted áll, mert ez mind annak az eredménye, amit belül már megtapasztaltál.

"A fű és virága között pontosan ugyanaz a különbség, mint aközött, amikor még nem tudod, hogy te egy buddha vagy, és aközött, amikor felfedezed magadban a buddhát. Valójában nem is lehet másképp.Buddha teljességgel virágba borult, teljes mértékben kinyílt. Lótuszai, virágszirmai elérkeztek a beteljesüléshez...Természetesen sokkal csodálatosabb az, amikor te magad telsz meg a tavasszal, mint az, mikor az őszi harmatcseppek a lótuszlevelekre hullanak. Az az egyik legcsodálatosabb látvány a világon, amikor az őszi harmatcseppek a lótuszlevelekre hullanak, és úgy ragyognak a reggeli napfényben, mint az igazgyöngyök. De ez csak egy pillanatnyi élmény. Ahogy a nap egyre magasabbra emelkedik, az őszi harmatcseppek lassan elpárolognak...És ezt a múlandó szépséget nyilván nem lehet összehasonlítani azzal az örök tavasszal, ami a lényedben virágzik. Visszapillantasz, amennyire csak tudsz, és látod, hogy az mindig is ott volt. Előre pillantasz, amennyire csak tudsz, és meglepődsz: ez maga a lényed. Bármerre is mész, ez ott lesz veled, és a virágok mindig záporozni fognak rád. Ez a spirituális tavasz."

Osho

Soma Haverja

Nem elírás, Haver a neve. Tudom, vicces, de hát ő maga is az. Aranyos, kíváncsi szőrmók, még most fedezi föl a világot. Patkány. A legtöbben elborzadnak már a szótól is, de ha kézbe vennék ezt a kicsi jószágot megváltozna az elképzelésük erről az állatról. Később feltöltök képeket is róla. Addig is itt egy kép egy hasonló kis jószágról:


Soma, kicsit irigyellek új barátodért. :-)

Tiszta fejjel

Könnyebb. Valóban. Kísértés van elég, naná, hová lenne a kihívás, ha csak úgy elkerülnének a saját csapdáim. Most mégsem esek beléjük, könnyed legyintéssel túlteszem magam rajtuk. Mármint a fizikai részén. A lelki-mentális szakasz kissé nehezebb, de nincs kétségem a hosszú távú siker felől. Kapok támogatást is bőven, főleg G-tól, aki napról napra többet mutat önmagából, és ennek köszönhetően egyre boldogabb vagyok. Mert van mit felfedezni! Alkalmanként könnyekig hatódok tőle, olyan nemes lelkű, kedves, jóságos - és türelmes. Végtelenül türelmes. Szembesül újabb hibáimmal, de nem menekül, gyöngéden kézen fog, megnyugtat. Nevetségessé teszi félelmeim nagy részét pusztán azzal, hogy velem van. Tőle tanulom hát újra a bizalmat, a szerelmet, rá gondolok elveszett pillanataimban. Most érzem, szépen lassan kivirágzik körülöttem a létezés, és ezúttal nem maradok ki belőle.

2007-11-18

Hatos

Mindenkinek, akit érint. Mindenkinek, akinek kételyei vannak. Nekem voltak, ellenálltam - még a lábam sem akart odavinni - mégis segített. Vagyis segítettek a Mesterek, akik előtt szégyelltem magam, féltem ítéletüktől, stb. Amúgy pokoli volt, na nem a tanfolyam, hanem az az intenzív tisztulás, ami ott végbement bennem. Bőgés, hányás, kontroll elvesztése, szóval minden, ami csak kell. És közben vigyáztak rám - köszönöm, Kedvesek -, nem engedték, hogy feladjam abban az elképzelhetetlen állapotban. Ezen kívül csak azt mondhatom, ez a fokozat egy csoda, újra rádöbbentett a nadi erejére, a saját lehetőségeimre. Bárcsak elmondhatnám Nektek is! Én újra jól vagyok, emberibben, mint valaha.

2007-11-12

Mercinek megint

GRATULÁLOK!
Minden nap eszembe juttok. Puszi

Kilátás


Játszóház felnőtt gyerekeknek. Infantilis vagy csak fiatalos? Korfüggő? Húszévesen normális dolog gyerekesnek lenni (nagyjából), de harminc fölött nem ciki inkább? Időnként elszörnyedek magamtól, milyen kezdetleges eszközeim vannak a konfliktuskezelésre. Morcosság, hiszti, néha humor (ez még a jobbak közül való, ha nem sértő megjegyzésekben nyilvánul meg). Őrjítő. Miközben tudom, nincs okom rá… A problémák nagy része már attól eltűnne, ha nem fújnám föl. Mi van velem? Egy ideig egész jól mentek a dolgok. És most itt a szabadság (majdnem), egy csodás kapcsolat (még ha nem is igazán merem elhinni, hogy nem csak néhány hétre szól), jó fej emberek körülöttem, ezer lehetőség (még sosem volt ennyi), valami mégsem oké. Jó, tudom min kellene változtatni, de hiányzik az akaraterő. Valami – nyilván az egóm – visszahúz, ott marasztal a határvidéken, ahonnan remekül ráláthatok a „mi volna ha ezt vagy azt tenném” eredményeire. Kevesebb görcsölés és több bátorság kellene, esetleg egy alapos seggberúgás? Remélem azért éppen most megyek hatosra, mert ott kapok választ. Már csak másfél nap addig!

Türelem


Kedvesem, kérlek légy türelmes velem! Ne hidd, hogy nem tudom mivel megyek az idegeidre. Vagy hogy mikor vagyok bántó. Egyáltalán. Szóval átlátom a helyzetet, csak nem tudom kezelni. De próbálom, hidd el dolgozom az ügyön. Kérlek ne haragudj és tarts ki még egy kicsit! Köszönöm.

Ha hó


Tervezgettük, hogy szánkózni megyünk meg túrázni, hóembert építünk és elbújunk egy erdei házikóban, csak összebújunk a kandalló előtt. Romantikus. Imádom. És nesze neked légvárépítő: G. Egerben, én meg Pesten amikor leesik az idei első hó. Szerencsére a technika segít, hurrá telefon (ráadásul új kártya, most már ingyér’ cseveghetünk egymással, cserébe megint két mobilt hurcolhatok), itt esik Drágám, nálatok is? Nem otthon, mert az édes dolgozik, per pillanat helyettem is. Nem, ott még nem esik, de hatalmasak a felhők. Most nagyon szeretném átölelni, együtt nézni a havazást – ablakon belülről, ha lehet. Ez már a tél, tehát hamarosan megvalósulhatnak a hóigényes álmok. Együtt.

G. és én, avagy összeköltözünk?


Összeköltözés. Ezen gondolkozunk, illetve tervezgetjük. Asszem. Talán G. nem is annyira… Ahogy próbálok felé egyre nyitottabb lenni, úgy ütközöm az ismerős falakba. Ugyanaz mindig. Valszeg sokat pofázhatok, vagy rémesen unalmas vagyok, mert a kedves csak hallgat, hallgat, akár órákig is csöndben tűri a monológot (néha azért veszek levegőt) – és semmit sem reagál. Klassz. A robotpilóta felveszi a figyelmes testhelyzetet, de a gondolatai messze járnak. Így nem meglepő, hogy a sztorik nagy részét akárhányszor elmesélhetem… Ilyen a kép egy részlete. Talán fontos részlet. Voltam már sokszor ilyen szituban, pont ez az a felismerés, ami általában a menekülés felé vezet. De most nem akarok elfutni. Mi lenne, ha kivételesen inkább kevesebbet beszélnék – legalábbis feleslegesen? Összeköltözés. Tényleg? Vagyis „hozzám költözés”. Tehát az én életem továbbra is nyitott az ő számára, sőt. Az ő élete viszont fehér folt, csak azt ismerem belőle, amit látok. Általában nálam. Természetes környezetében, tehát náluk egészen más, az otthoni helyzetét látva nagyjából értem, mitől olyan „jófiú”. Azt is értem, miért akar valami egészen mást, csak azt nem értem, miért az én életemet akarja élni. A rossz szokásaimat is átveszi, ami miatt időnként gyötör a lelkiismeret-furdalás. Nem szeretném, ha miattam lenne bármi problémája. A másik oldalról viszont úgy látom, a velem való kapcsolata egy teljesen új világot nyitott meg a számára, és G. bevállalós pasi. Olyasmit is megtesz, amit pölö az exférjem sok év alatt sem tett meg: olvassa a kedvenc könyveimet, elmentünk nyaralni együtt néhány hét ismeretség után, amikor Miskolcon voltam szinte naponta eljött hozzám, még azzal a rémes busszal is, stb., stb., stb. És az a szülinapi ajándék! A gondoskodás. Kedvesség. Szóval ha a klasszikus mérleg-módszert nézzük egyértelmű, hogy a pozitív lista kilométerekkel hosszabb a kifogásoknál. Nemtom. Összeköltözés. Szeretek arra gondolni, hogy nem kell 1-2 együtt töltött nap után elbúcsúzni, szinte minden nap mellette ébredhetek. Viszont biztosan hiányozni fognak az egyedül töltött órák. De ő jobban hiányzik minden héten. Mindegy, majd kiderül, tesz-e lépéseket – én már megtettem a magamét. Kulcsot kapott. Meg szekrényt. Fogkeféje van nálam. Tényleg. Aki ismer, tudja mit jelent ez nekem. Mindenesetre a másik szobát gyorsan rendbe kell hozni. Összeköltözés. Huhh.

Miskolc


Tíz nap, tudom én, hogy sok. Nem is vállaltam volna, ha nem éppen Miskolcról volna szó. Egyrészt G. majdnem minden nap át tudott jönni, egész sokat lehettünk együtt. Ezen kívül már a város nevének hallatán ezernyi emlék és érzés tódul föl, stoppolások, beszélgetések, bulik emléke. Imádtam. Ahogy az embereket is. Néhányat különösen. Varázslatos idő volt, legalábbis most már így látom. Mára szétszóródott a társaság – mint mindegyik -, lassan jutnak el hozzám a hírek. K. 3 gyermeket nevel egy Pest környéki faluban, Á. tavaly megnősült (ezt az IwIw-ről tudom), F-ról semmi infó, talán 5-6 éve futottam össze vele a Várban. B. szintén eltűnt, kíváncsi lennék mi lett a nagy álmokból, fújja-e még a tubát, szereti-e még a színházat. De itt van E., a legszebb évek valós tanúja, barátnőm, akiről évekig csak annyit tudtam, hogy kiment Kanadába. Azt sem tudtam miért ment, azt sem, hogy hazajött. Aztán ismét az IwIw segített, vékony fonalat húzott közénk azért, hogy most végre találkozhassunk. Készültem rá. Vártam. És a valóság megint többet adott az elvárhatónál: E. változott, sokat, ragyogóbb, mint valaha. Persze, régen is nagyon szerettem, akkor is kedves és okos volt, de mára ezek a szavak már csak halványan idézik őt. Felnőtt, keményebb lecke árán legtöbbünknél. Mindent megtanult, amit csak lehetett iskolákban, könyvekből, szavakból, eseményekből – látja a világot. Nemcsak a háromdéset, hanem ami túl van azon, talán ezt hívják bölcsességnek. Érzem a belőle fakadó őserőt, amivel jobbítani akar a világon – azt a pici önbizalomhiányt majd csak megoldjuk valahogy. Még készülődik, de egyszer vállalni fogja tudását, tehetségét és szándékait, munkáiról még hallani fogunk. Köszönök mindent, E.!

2007-10-08

Merci!!!

Mi van Veletek, Drága? Lécci jelentkezz! Látom, most nem vagy grafomán hangulatban...

Kukkolók

Nem áltatom magam azzal, hogy a néhány közeli ismerősön kívül más is olvasná ezt a blogot. Mégis. Időnként feltűnnek arcok a múltból, néha csak egyetlen megjegyzés erejéig. Nohát. Mindenesetre köszönöm az érdeklődést!
Asszem a kukkolás globális sport lett, ma már nem kell hozzá kulcslyuk, elegendő egy tévékészülék, egy monitor, és máris mások életébe kukucskálhatunk. Ez a nyíltság hasonlít arra az állapotra, amiról N. D. Walsch írt... lehet, hogy így - apró lépésekben - elérjük azt az állapotot, amikor egyáltalán nincs szükség titkolózásra vagy félelmekre a magánéltünkkel kapcsolatban? Na, ezen még kattogok egy kicsit.

2007-10-04

Aura-soma kártya

III. A Császárnő


Bőség és jólét, változás és új kezdetek előjele. Sokkal optimistább kilátások megvalósulása, mint ahogy eredetileg gondoltuk volna. Események és körülmények befejeződése, lezárulása. A Császárnő szimbolizálja a Földanya tápláló aspektusát is.
3. Kék/Zöld - Szívüveg. Atlantiszi üveg

Kreatív kommunikáció, főleg a Földdel és a Földet körülvevő mágneses struktúrával kapcsolatban.




Mivan????

Azok a kusza elképzelések a jövőmről ott kavarognak a fejemben, legyen vállalkozás (van néhány jó ötletem), és tanulni is kéne, mert már nagyon hiányzik, G-ral sem tudom, mit is lehetne tervezni (lehet-e? kell-e?), hiszen... tudod. Persze, most jó ez az utazgatás - úgysem tudok nyugton maradni -, de nem tudom, hogyan tovább. Vagyis hova tovább? Fisterra. Fisterra. Fisterra. Minden nap ezen kattogok. 3000 km távolságból is elér hozzám az óceán hangja, hív vissza - én meg nem is tudom, mi keresnivalóm van itt. Földrajzilag. És ott mit kellene tennem? Ááááááááá!!!!!!! Aki tud súgjon, lécci!

Mi van?

Csak úgy szaladnak a hetek, és én nem tudok írni. Pedig igazán volna mit, például a horvátországi nyaralás részletei, a munka, a kapcsolatom G-ral, Ron tüdőizéje, és még ezernyi más. Azért nagy vonalakban csak az emlékmentés kedvéért: még augusztusban találtuk ki G-ral, hogy milyen jó lenne tengerpartra menni, legalább egy kicsit, még ha szerényen is. És tényleg nekiindultunk, autóztunk sokat, kempingekben aludtunk, és legfőképpen úszkáltunk abban a hatalmas vízben. Még „búvárcuccot” is vettünk, hogy láthassuk a halacskákat meg a köveken élő ezernyi lény közül néhányat. G. még nálam is jobban rákattant, órákig lebegett a sekély víz felszínén és figyelte a fantasztikus vízi világot. Voltunk Cres szigeten, aztán Krk-en, egészen Baskaig lementünk – Ron ötlete volt hely, köszi érte! – közben városnézés itt-ott, Opatija, Rijeka, Krk. És a szülinapom, na azt mindenképpen el kell mesélnem! G. már reggeltől kezdve kényeztetett, soha még így senki sem ugrált körbe. Csupa olyan program, amilyet szerettem volna. Az apró kolostorsziget, Kosljun meglátogatása, séta Punatban, strandolás a város mellett. Aztán az időjárás is a kedvem szerint alakult, imádom a vihart: hát láttunk egyet – messziről. A punati partról láttuk az esőt és a hatalmas felhőket, villámokat a sziget délnyugati oldala fölött, és hallottuk a mennydörgést is. Minket nem ért el, csak amikor elindultunk vissza Baskaba kaptunk egy kevés esőt a nyakunkba, ettől viszont az autó védett meg minket. Mire a kempingbe értünk a déli részen teljesen elvonult a vihar, némi hűvös szelet hagyva maga után. Sötétedés után G. levitt a partra, írtó titokzatos volt, de egy délutáni elszólása miatt sejtettem mi lesz az ajándék. Nem tévedtem, a látvány mégis leírhatatlan volt! Lehet-e romantikusabb ötlete valakinek, minthogy a kedvesét egy gyönyörű tengerparti tűzijátékkal lepje meg? Utána viszont rohanni kellett, a vártnál picit hangosabban szólt… Persze voltak vicces történetek is, mint pl. a baskai nudista kemping, a cres-i öbölben a szöcske, de ezeket nem részletezem. A lényeg azért mégis a kettőnk kapcsolata volt, nem volt könnyű egyikünknek sem. Minden pillanatban ott lebegett a fejünk fölött a kényszerű szakítás árnyéka, hiszen megbeszéltük, nem nagyon fogunk tudni találkozni, ha szeptemberben elkezdődik a suli. G. befelé fordult, mintha nem is önmaga lett volna, én pedig ingerült és kötözködő voltam, alig tudtam annyira visszafogni magam, hogy a kultúrált viselkedés határain belül maradjak. Nem volt okom rá, legalábbis G. nem adott okot, csak olyan nagyon üresnek éreztem magam – na nem a meditatív értelemben -, és nem is nagyon láttam kiutat ebből a helyzetből. G. mindent elnézett nekem, külön köszönet érte. Amikor hazajöttünk megbeszéltük a lehetőségeket és a szakítás mellett döntöttünk, hiszen nem tudunk majd találkozni heti 5 nap suli + a hétvégi munka mellett. Persze ez G. élete, nincs mit tenni. Na jó, lenne mit, és ez a drága fiú meg is próbálta: keresett Pesten ugyanolyan sulit, szeretett volna hozzám költözni és velem élni. Hogy legalább hétköznaponként… Nekem ez még nem megy. Túl gyors még így is, még most is, szörnyen bizonytalan vagyok, pedig szeretem őt. Mégis. Szóval néhány nap telt el így, mármint külön, aztán kiderült, hogy egyikünk sem akarja ezt igazán, sőt. Tehát megint együtt és mégis külön. Találkozunk hetente vagy kéthetente néhány napra, beszélünk telefonon minden nap… most ez van.
Munka ügyben is történt némi változás: mostanában nem mágneses talpbetéttel foglalkozom, hanem kövekkel. Féldrágakövekkel. Amúgy ugyanaz, utazgatás az országban mindenfelé, idegen városok, kollégiumok, szállások. Sokfelé jártam amióta elkezdtem ezt: Eger, Szolnok, Szeged, Kapuvár, Székesfehérvár, Mártaszentimre, Kaposvár – csak úgy felsorolás szinten. A szegedi szállás volt az egyetlen nagyon meghatározó tapasztalat: ilyen helye még nem láttam. Panellakás a város szélén, négyemeletes házban. Albérlő, vagy legalábbis állandó lakó a másik szobában egy enyhén pszichopata fickó, üvöltő akciófilmekkel, hajnali mesékkel és bibliai üzenetekkel az amúgy szétesőben levő konyha falán. Ez a lakás többi részére is igaz, minden törött, ócska, koszos. Hogy fürdeni tudjak naponta fertőtlenítettem a kádat (egy literes flakon lötty elfogyott négy nap alatt) – és így is csak csukott szemmel mertem belelépni. A szobámban lévő padlószőnyegre papucs nélkül egyáltalán nem mertem rálépni… pedig a Camino alatt többet mászkáltam mezítláb, mint cipőben. A csótány csak hab volt a tortán. A következő, székesfehérvári munkát úgy vállaltam, hogy minden este hazajöttem. Írtó fárasztó volt, de legalább itt jól érzem magam. Szegeden az estéimet a Tiszánál töltöttem, képtelenség lett volna a lakásban maradni.
A családdal kapcsolatban nincs változás, és a hagyatékival sincs még semmi. Nincs még közjegyző és időpont sem. Viszont van már valaki, aki engem képvisel, mert én aztán nem szeretnék találkozni Pistáék „megbízottjával”, vitatkozni meg főleg nem. Igazából nincs is miről, szerintem. A módszereikről, követeléseikről, alattomos kavarásaikról majd máskor írok talán, egyelőre szeretném kivárni a tárgyalás végét, hogy tisztán lássak.
Eközben a nadival kapcsolatban is jöttek hírek: lesz hatosom valamikor! És Ron a hármasra készül, már a vizsgán is túl van! Hajrá cica!

2007-08-20

Sziget, megint


Idő hiányában csak beleolvastam Rita blogjába, ő természetesen írt a bulikról bőven. Szóval aki kimaradt belőle a Kicsitalig linkre kattintva átérezheti azokat a napokat! Ezen kívül majd lesznek képek - tényleg (!) nálam is, majd, alkalomadtán.

Pótolva az eddigieket

Végre az unalom rávett az írásra, bár nem szívből jön - ahogy szokott, inkább csal a lelkiismeret motivál. És a gondolat rémít, hogy elvesztem az emlékeimet ha nem jegyzem le őket azelőtt, hogy az idő megszépítené vagy bármilyen más módon eltorzítaná őket.
Papa halála (2007.07.19.) óta gyökeresen megváltozott az életem. Hazaköltöztem, már ha a zuglói lakást otthonomnak tekinthetem. Először furcsa, rossz érzés volt belépni már az előszobába is, a levegő áporodott, öreg-szagú és nehéz volt. Kapkodva szedtem a levegőt, talán meg is futamodtam volna, ha Soma (kedves, drága Soma) nincs mellettem, és nem tartja bennem a lelket. Aztán a szobám, az elhagyott, kifosztott szobám porosan, élettelenül. A lakás többi részét indulatok nélkül említeni sem tudom, olyan elhanyagolt és koszos volt. Napok alatt sikerült tisztára súrolni a fürdőszobát, a vécét, a ragacsos villanykapcsolókat, és minden mást, amihez muszáj hozzáérni. A szobámat már könnyebb volt rendbe hozni, ismét az a hangulatos menedék lett, mint amilyen elutazásom előtt volt, ahova szívesen jöttek el barátaim, ahol könnyedén le lehet tenni a napi gondokat. Az előszobában fölszedtem az örökké csúszkáló és unalmas futószőnyeget. A konyha - bár néhány órát már takarítottam ott is - még alig használható. Bár értékelem Zsanett munkáját, illetve Papa életét megkönnyítő jelenlétét asszem a legnagyobb túlzással sem nevezhető bejárónőnek.
Persze nem azonnal költöztem be, képtelen lettem volna rá, Soma adott nekem otthont néhány napig - ezer hála és köszönet érte! Sőt, nemcsak befogadott, hanem úgy vigyázott és figyelt rám, mintha testvére volnék, elnézte hülye hangulataimat, kedvességgel és törődéssel vett körül, minden pillanatban éreztette velem azt a bensőséges, megértő támogató szeretetet, ami most teljesedett ki közöttünk. Fogalmam sincs, viszonozhatom-e valaha, remélem igen.
Néhány szó a munkáról, asszem még nem írtam róla korábban. Az iWiW-en találtam akkor, amikor már nem hittem abban, hogy Macsek vagy Balázs tényleg intéz nekem valamit, elegem lett a várakozásból, megoldást akartam. Méghozzá olyat, ami nem tölti ki minden napomat, egyszerűen nem akarok heti 5-6 napot dolgozni, szeretnék élni inkább. Szóval vásározás, hétvégenként. Amit árulunk teljesen belepasszol az elképzeléseimbe, csak olyan termékek vannak, amik az egészség megőrzését, a jobb közérzet megteremtését segítik elő: mágneses talpbetétről, masszázspapucsról, természetes alapanyagú kozmetikumokról van szó. Már jártam ezekkel Felsőtárkányban (Eger), Kapuváron, Mátraszentimrén, most pedig Szegeden vagyok. Pont.
Rögtön az első alakalommal megismerkedtem G-al, aki azonnal nagyon szimpi volt, de emlékeztettem magam, hogy most nincs vadász szezon, a spanyolországi tervekre kell koncentrálni, különben is olyan fiatal ez a fiú. Nos, ő nem hagyta magát lerázni - szerencsére. Kitartóan fölhívott minden nap, aztán eljött hozzám néhány napra, és akkor megérintett az a hatalmas szeretet, ami árad belőle. Félretettem azt a dacos eltökéltséget, ami távol tartott tőle. Azóta egyre közelebb kerültünk egymáshoz, napi többszöri telefonálással próbáljuk áthidalni a földrajzi távolságot és a kényszerűen külön töltött időt (G. Egerben lakik).
Közben Papa temetésén is túl vagyok, meglepő módon a vártnál sokkal jobban megviselt - G. támogatása enyhítette a lelki gyötrelmeket. Gondolkozom. Vagy inkább kattogok, sokat, összevissza, Papáról, Spanyolországról, tervekről. Nem szűnik a vágy, hogy megint az óceán parján lehessek, a természet lélekgyógyító szépségére bízzam a fájdalmakat. Sirályokat és hullámzást hallgatnék, nézném az ezüstösen csillogó írdatlan víztömeget, feloldódnék a tenger érzelemáradatában.
Aztán ott volt a Sziget, megint. Erőteljesen, mint mindig, és sokkal több örömmel, mint tavaly - pedig az sem volt rossz. Manu Chao és a Chemical Brothers, főleg ezek a koncertek vozottak - nem írok róluk véleményt, mások, hozzáértőbbek hitelesebb kritikát írnak ezekről. A legjobb szokás szerint az ambient-sátor volt, örök kedvencem. És két csodás nap, egyik G-al, a másik Otival szinte ünnepé tette a fesztivált. G-al poénból még össze is házasodtunk, vicces és egyben megindító volt, éreztem, hogy több ez komédiánál, talán csak rövid időre, de összetartozunk. Otival pont 14-én mentünk ki, éppen a születésnapján - enél jobban nem is alakulhatott volna. Drága Oti, el sem tudod képzelni mennyire örülök a barátságodnak! Remélem sikerül szépen lassan kimásznod mostani nehéz helyzetedből, természetesen mindenben számíthatsz rám!

2007-07-12

Beszélgetések

A titkok kapuját nem könnyű kinyitni, főleg nem akkor, ha én magamban is zárva tartom azt. Visszatértem ide, és ezzel együtt visszatértek az ósdi problémák is: naná, hogy én is figyelemre vágynék, de mindhiába. Pedig magamévá tettem a Mennyei prófécia elveit a beszélgetésekkel kapcsolatban, ami valszeg kiválóan működne, ha nem egyedül lennék ezzel a figyelem-dologgal. Mármint hogy az odafigyelés megnöveli a partner energiaszintjét, jól érzi magát tőle, stb. Érzik is, élvezik is. Aztán kérdeznek, de csak udvariasságból, már a kérdés alapján eszükbe jut valami amit még mindenképpen el kell mondaniuk. Azt meg végképp nem szereti senki, ha olyasmiről beszélek, mint pl. a Camino. Látszólag ez nem igaz, mert érdeklődnek. Aha. Aztán elkezdenék mesélni róla bármit, máris kiderül mennyivel fontosabb róla, a Beszélgetőtársról, illetve az életéről, gondjairól, emlékeiről társalogni. Ezekben a pillanatokban, az "eltérülés" goromba perceiben mintha meghalna bennem valami, talán a kölcsönösségbe vetett hit, gondolkozva keresem a kiutat, mi van, ha mégsem figyelek rá annyira? Észreveszi-e egyáltalán? Nem, hogy is vehetné észre, amikor csak a belőle áradó szófolyamra koncentrál, nincs ott helye még a hallgatóságnak sem, csak az önmagának megfogalmazottt, esetleg százszor ismételgetett, önigazoló mondatoknak: hát most mondd meg, nincs igazam? Ha megmondom, hogy de, neki is igaza van, meg a másiknak is, saját igazságuk, akkor aztán végképp dög lesz belőlem, hiszen nem támogatom az önigazolást, a sajnáltatást.
Persze van más is, alkotó szellemű, kreatív társalgás, csillogó gondolatok, szikrázó ötletek. Öröm ezekben részt venni, esetleg inspirálni. Köszönet értük!

Megbolondult

mindenki? Velem az élen? Ugye mégiscsak van valami ezekben az energetikai izékben, mármint a globálisan ható hangolásokban, kapunyitásokban, stb. Mert különben lehetetlen lenne az összes embernek egyszerre megkergülni. Persze hallom a magyarázatokat: a hülye időjárás, fáradtság, stb. Na de mitől lesz az összes ember egyszerre fáradt? És olyan magas rezgésű energiák lehetnek, amelyek még a nadis eszközeimmel is csak követhetők, az általuk okozott fizikai tünetek csak kis mértékben enyhíthetők. Döbbenetes. Arról nem is beszélve, hogy a pszichikai tünetekkel szinte semmit sem tudok kezdeni, marad az ingerlékenység, zárkózottság, és sajnos gyakran a hiszti. Most kell szörnyen toleránsnak lenni mind önmagunkkal, mind másokkal. Akkor is, ha még nem látszik az alagút vége.
Egy kicsit azért is össze vagyok zavarodva - tudom, ez nem újdonság -, mert igen erős rossz érzés (esetleg megérzés) gyötör tegnap óta, és fogalmam sincs, mi lehet az oka. Folyamatosan azt várom, mikor csörren meg a telefon és mond valaki valami katasztrófálisat. Aztán csörög, nincs semmi gáz, sőt, egyik-másik problémára megoldás akadhat. Vagy nem, de legalább a lehetőség. De akkor mi a fene lehet ez a tarkómratenyerelős, szívdobogtatós, gyomorgörcsös dolog? Érzem, a zsigereimben érzem, hogy valami töténik, vagy történni fog.

Káoszban

Időnként, pillanatokra lenyűgözően élesen látok mindent - vagy legalább is ezt hiszem, talán csak a cinizmus teszi. Mindent, úgy értem a motivációkat, reakciókat, értem a miérteket. Másokéit. Fölteszek egy-egy kérdést, pedig tudom a választ, és azt is, hogy már a megfogalmazás pillanatában hazugság... akkor miért kérdezek ilyesmit? Mert a végsőkig bízok abban, hogy tévedek, nem lehet igaz, nem létezhet ilyen, biztosan csak én találom ki, keresem a cáfolatot minden felvetődő negatív gondolatra. Vagy legalább egy része ne stimmelne! Vagy legalább percekig - a látszat kedvéért - volna igaz az a néhány mondat! Vannak olyan emberek körülöttem, akik semmiféle fejtörést nem tudnak okozni, kiszámítható minden megnyilvánulásuk, rezdülésük, pontosan egymás után következő számok, nem lóg ki semmi a sorból, mindez egyetlen vonásuk vagy mozgatórugójuk ismeretében teljesen ki- és megismerhetőek. Mint a faék, amit J-tól kaptam, önmaga egyszerűségének szobra (hányszor mondtam szegénynek, hogy igazán egyszerű, mint az ék...), mosolygok ha eszembe jut. Ettől vicces, hogy van benne valami nagyon igaz, tényleg nem kell nála kódokat keresgélni, mit miért csinál, csak figyelni. Pl. ő lenne az, akit úgy irányíthatnék, ahogy csak akarom, rövid idő alatt asszem bármit elérhetnék nála. Csak nem akarok. Nem izgat ez a neveljünk-magunknak-normális-felnőtt-pasit-projekt. Ugyanez igaz a barátokra is: csak figyelem őket, lehetőleg kívülről, és mindenhol ugyanazokat a játékokat látom: hogyan érjünk el ezt vagy azt, lehetőleg valamiféle irányítást valaki fölött. Érdekes módon egyikük sem akar önmaga fölött uralkodni, mindig valaki máson inkább. És vég nélkül mennek a játszmák, úgy látom most, hogy ezek nélkül az emberi kapcsolatok szétesnek, még aki tisztán látja a jobb élet lehetőségét a teljes szabadságban és a feltétel nélküli szeretetben is igényli ezt a fajta megmérettetést. Igen, gyakran én is.
A. azóta sem jelentkezett, ez napokig nagyon zavart, most már inkább csak belenyugodtam, bármit lép most már nekem kevés lesz. Nem kétlem, föl fog még hívni, szinte biztosan fogunk találkozni, de már annyi idő eltelt bármiféle értékelhető kommunikáció nélkül, hogy kezdenek a kérdések eltűnni, velük együtt a nyiltság is, az őszinte érdeklődés, a vágy. Node sebaj, könnyen jött, könnyen ment, nincs ebben semmi különös, jó volt picit álmodozni.
Joachim - döbbenetes módon önszántából - telefonált. Csak másfél hétig nem jelentkeztem, és ez a drága, aranyos ember máis aggódni kezdett. Amúgy jól van, rendesen jár angolra, tanulja azt a fránya nyelvtant, pedig utálja. Ez volt mostanában a legörömtelibb (van ilyen szó?) beszélgetés az elmúlt néhány napban.

2007-07-10

Kérdés nélkül nincs válasz

Sokat filóztam, mitől olyan érdekes ez a fiú? Azon kívül persze, hogy tetszik, naná, ebben semmi meglepő nincs. Alig ismerem, és amit tőle hallottam normális esetben azonnali menekülésre sarkallna. Mármint a mostani helyzete - talán hülyeség elhinni, de nem vagyok hajlandó alapból hazugnak tartani valaki, még önvédelemből sem. Nemtom. Exbarátnővel - vagy majdnem exszel - egy albérletben, ne aggódjak, nem műxik, és egyáltalán nem gáz, ha kimarad éjszakára stb. Hát persze, a munkára simán rá tudja fogni. Ő nem tud szakítani, sose tudott, blablabla. Nekem meg elegem van az ilyen szitukból, miért a "nős" pasikat vonzzom be? És el kellene fogadnom egy második vagy sokadik helyet a választott kedves kényelme érdekében? Szerintem nem. Eközben a kártya továbbra is bíztat, a szívem mégis belefacsarodik, hiszen ezt az egész becstelenséget a nem én akartam, sőt, ha van valakim nem teszek úgy már az első alkalommal sem, mintha facér volnék - ő vajon miért nem mondta mielőtt megcsókolt volna? Hagyni fogom a csudába szerintem, nekem már nincs kedvem efféle mazochista játékhoz. Hiába, önmagunkhoz sem egyszerű felnőni, saját egyéni vágyainkat tiszteletben tartani. Mindenesetre köszi, jó érzés volt rád gondolni, meg arra, hogy akár szép is lehetne, megőrzöm azt az estét és elfelejtem amire te sem emlékszel...

07.07.07 - Doors koncert a Margitszigeten


Ki hitte volna, hogy Morrison halála után is lesz Doors? És koncert. Magyarországon. Ráadásul szabadtéri, hogy tutira hallhassa aki akarja. Én akartam. És igen, nem az igazi, de vitathatatlanul Doors, azért mégiscsak Ray Manzarekről és Robby Kriegerről van szó. Egyszerűen nincs semmi, ami elronthatná számomra az élményt: nem számít, hogy a társaság késett, meg hogy aki eddig is fikázott mindent most sem rest; aki eddig is inkább begubózott ezúttal kivárta a koncert végét; aki előtte veszkedett csak a feléig maradt. Röhej, hogy felnőtt embereknek kelljen könyörögni, végre érezzék jól magukat! Persze semmi eredmény, a szokások és blokkok nem engedik ki az irányítást a kezükből. Nem baj, azért maradtunk néhányan - asszisztálni a hattyú halálához - go City Pub, de minek, nincs muzsika, gitár, Forest. Még mindig a Doors zakatol a fejemben, nekem mindegy kívülről szól-e valami, magamban röhögök a bátortalan "ugye-érted-hogy-még-feltűnőbb-lenne-ha-súgnám" célozgatáson, amiről azt hiszi csak az érti, akinek szól. Hihihi. A célszemély is fogja az adást, naná, de asszem tehetetlen, ez egyszer nem teszi meg, túl egyenes lenne szemtől szemben, ilyet csak pasi kedvéért tenne, természetesen kérdés nélkül. De jó ezen kívül lenni! Nekem megmarad örömnek, a lehetetlen is megvalósulhat, mi ez ha nem bizonyíték - a Doors Budapesten!

2007-07-06

Kérdések

Naponta veszem kézbe a tarot-t, pedig nem lenne szabad ennyit kérdezősködni. Tudom. Mégis mindenfélével "zaklatom" az égieket. És csodák csodája mindig bíztatnak, csupa remek lap, erőteljes segítő energiákkal, pozitív megerősítésekkel. Tehát az én készülékemben lehet a hiba, mert egyáltalán nem érzem olyan klassznak sem a helyzetemet, sem önmagamat. Most éppen nem. A szép színnel együtt mintha lekopott volna rólam a Spanyolországban gyűjtött tartalék energia is, a tisztánlátásom sincs éppen a topon. Elvesztem egy kicsit a megszokások erdejében, beletespedtem a várakozásba, közben a türelmem fogytán. Mindegy, a kitartás valszeg meghozza a kívánt eredményt...

Jungi tarot

XIX. Nap

További elnevezései és alakjai: Ré, Héliosz, Apollón, Mithra, Filozófiai arany, Lángoló fény.

Megszokott alak: Ikergyerekek (játékosság, kapcsolattartás) a ragyogó nap (forrás) alatt.

Tanulság: Az energiának melegíteni, nem pedig égetnie kellene. A nap az energiaforrást és a fényt szimbolizálja. Egyben mozdulatlan középpont is.

Kulcsszavak: fény, energia, átadás.

Jelentése: fény, meleg, energia, nap. élet, autoritás, boldog kapcsolat, siker, jó házasság, pozitív kapcsolatok, spontaneitás, ítélet érthetősége, intelligencia, dicsőség, harmónia.

Lassan, tűnődve...

telnek a napok, ingadozok a nyugalom és feszült várakozás között. Érzem, ha valami végre történik az meghatározó lesz, addig is ki kell tartanom, megőrizni a pozitív hozzáállásomat és a bizalmat az égiekben, illetve saját sorsomban. Ez nem mindig könnyű, sokszor szembesülök azzal, hogy a világ nem minden esetben azt tükrözi vissza, amit nyújtani próbálok. A család az eddigieknél is távolabb került tőlem, most már egyáltalán nem jut el hozzám infó. A múlt héten a Papa elesett a lakásban - az amerikai rokonok tudtak róla, de nem szóltak nekem - szegény 2 napig feküdt a földön, mert nem tudott fölkelni. Ettől lett némi lelkiismeret-furdalásom, ha otthon laknék ez nem történhetett volna meg. Mégis... mégsem. Ezen kívül Papa kitalálta, hogy eladja a lakást. Fogalmam sincs, hol akar lakni, és egyáltalán kibírja-e egy költözés fáradalmait. Mostanában alig eszik, gyakran elesik és mindig alszik. Tudom, ebben részem van, eddig az én energiámból élt, és én elvágtam ezt a csatornát - muszáj volt, nem bírtam tovább.
A pasikkal is zűrös a helyzet, magam sem látom át még, hogyan fog alakulni. Találkoztam A-sal szerdán, nagyon kellemes estét töltöttünk együtt. Kicsit közelebb kerültünk egymáshoz, és úgy érzem, van remény arra, hogy később kialakulhat közöttünk valami. Talán. Szeretném. Ő igazán tetszik nekem, érzékeny, kedves, intelligens és -bocsi, tudom, nem ez a fő szempont -nagyon helyes. Jó lenne sokat együtt lenni, sokat beszélgetni, igazán megismerni ezt a fiút. Közben persze vannak más jelentkezők is, viszont ők nem érdekelnek. Úgy látszik, ha nincs benne kihívás már nem is érdekes... Joachimmal nem beszéltünk a héten, pedig kellene, vagyis hát hiányzik, hogy legalább a hangját halljam. Nyugtasson meg, otthon minden rendben van, megoldotta a családi problémákat és most boldog. Ezt szeretném hallani. Talán jövő héten összejön egy ilyen távbeszélgetés.

2007-07-02

Cserepek

Darabkák belőlem. Szanaszét a világban - na jó, csak Európában. Hozzám tartoznak, de oda is adtam ajándékba, cserébe én is kaptam tőletek, remélem ti is úgy vigyáztok rám, ahogy én rátok. Őrzöm a közös pillanatokat, beszélgetéseket, öleléseket, az újra találkozás örömét, az elválás egyszerűségét. Mert akkor nem volt nehéz, hiszen föl sem fogtam mennyire távol leszek tőletek, nem lesz ott a lehetőség, hogy ugyanabban az albergue-ben szállunk meg, együtt vacsizunk, borozunk, elmeséljük egymásnak az élményeket, amelyek hazatérve már csak homályos képei önmaguknak. Itt nincs senki, aki érthetné ezeket a szimpla kalandokat, kell az Út energiája hozzá, a jelenlét. Elmaradtak az e-mailek is, mindenki visszatért a napi rutinhoz, ami otthon nem a láb fertőtlenítésével kezdődik és fejeződik be, hanem valami egész mással. Csak Joachimról tudok egy keveset a telefonbeszélgetésekből, úgy látom, sikerül új, sokkal teljesebb énjét a hétköznapi életbe integrálnia. Néha azzal áltatom magam, egy kicsit segítettem neki, tanultunk egymástól sokat - ő kétségkívül jobban alkalmazza az új felfedezéseket. Másképpen változott, másért változott. Sikerült neki hazavinnie magában azt az igazi szeretetet, ami mindenkire egyformán irányul. Bízok benne, a házassága is talpra áll, felesége vevő lesz a változásokra - még sok szép évük lehet együtt.

Meditációk angyalkártyával


12. Susiené


Tisztaság


Hogy szálltam én le, mint egy angyal
- Thomas Traherne(Csoda)


Az élet rendesen szennyező anyaggal tölt meg bennünket, amelytől áthatolhatatlanná, érzéketlenné és öntudatlanná válunk. Érzelmi és értelmi szennyezés vesz körül mindent negatív tapasztalataink és előítéleteink miatt, és fizikai szennyeződés attól, hogy elhasznált, rossz levegőt lélegzünk be, vegyszeres ételeket eszünk. Mindettől korán elöregszünk és megbetegszünk. A nemtörődömségből fakadó belső szennyeződésünk úgy jelentkezik környezetünkben, mint olajfolt, nukleáris katasztrófa, a természet rombolása. A szennyeződés lelassítja a sejtek rezgését, megnehezítve a fény, a bölcsesség és a gyógyító erő befogadását. A tiszta test és lélek atomjai képesek annyira felgyorsulni, hogy kapcsolatot teremtsenek az Örök Énnel. Hívd Susienét, és kérd meg, segítsen elérni a megtisztulást azáltal, hogy drága, tisztító energiájával tölt fel. Minden kisebb-nagyobb városnak, vidéknek megvan a saját őrangyala, aki gondot visel rá. Hajnalban az angyalok a prána áradatát az emberekre és növényekre irányítják, hogy abból táplálkozzanak, és dévákat ültetnek, amelyeket rezgésben tartanak, megóvnak a szennytől és a kaotikus rezgésektől. Szüntelen figyelem kíséri a spirituális jelölteket. Ha angyali segítségre van szükség, az őrangyal riadóztat. egy nagy angyal segít szövetségbe tömöríteni az arra alkalmas embereket különféle célok megvalósítására, amelyek előmozdítják bolygónk megtisztulását és fejlődését.Az éber őrangyalok a régi időkben előkelő helyet kaptak a közösség szentélyében, és kijártak nekik a szeretet és hála áldozati ajándékai. De te ma is kimutathatod tiszteletedet lakóterületed őrangyala iránt, ha hajnalban kimégy hálát adni neki. A legjobb e célra egy bizonyos dombot vagy megszentelt helyet fölkeresni, de bárhol másutt is hálát adhatsz. Mitől kell megtisztulnod? Vizsgáld felül gondosan étrendedet, életmódodat, otthonodat, munkahelyedet, autódat, kertedet és gondolati szokásaidat. Ha körülötted zűrzavar van, az a belső zűrzavar jele. Leld örömödet otthonod megtisztításában, és szenteld azt spirituális vágyaid betöltésének. Még a WC-pucolás is Istennel és az őrangyallal való egyesülésed eszközévé válhat. Tégy rendet kapcsolataidban! Vajon képes vagy-e igazat mondani azoknak, akik fontos szerepet játszanak az életedben? Tisztítsd meg gondolataidat, vetkőzd le olyan rossz szokásaidat, hogy például látszat alapján ítélkezz emberekről és dolgokról. Szüntesd be a henye szellemi fecsegést, összpontosítsd gondolataidat egész nap az angyalokra és Istenre!Ahogy személyes teredet kitisztítottad, fordulj szomszédodhoz, lépj ott is akcióba! Mozdítsd elő a hulladék anyagok hasznosítását, a szerves növényi anyagokét a zöldséges boltban, a szomszédos kertekben. Segíts idős szomszédaidnak a kerti munkában, szedd össze a szemetet, járulj hozzá egy nagyobb terület tisztán tartásához, vegyél részt ilyen célú közösségi akciókban, szavazz, tudasd a megválasztott tisztségviselőkkel, mit tartasz fontosnak, keresd meg az önkormányzatot, és faggasd ki terveiről! És miközben ezt teszed, meg ne feledkezz őrangyalaidról! Hallgass bölcs tanácsaikra! Cserébe annyi szeretetet kapsz tőlük, hogy nem győzöd elfogadni. Bámulatos dolgok fognak veled történni! A magadra ébredés éppen ezt jelenti - nyitott szemmel élni, mindent észrevenni magad körül. Kérd Susienét, segítsen hozzá, hogy hajnalban befogadd a pranát. Úgy tisztítja meg, és úgy tölti fel életerővel testedet-lelkedet ez az angyal, mint a friss tavaszi szellő. Vele együtt megjön a bátorságod és a kedved világod megtisztítására és rezgésszámod növelésére. Akkor könnyen válasz ismét eggyé Örök Éneddel és az angyalokkal!

Könyvek

Röhej, hogy miket olvasok most, szinte nem is számít, csak betű legyen. Annyira ki vagyok éhezve az írott szövegre, hogy gyerekkönyvet és a Meglepetések Enciklopédiáját egyszerre olvasom, előtte történelmi regényt Napoleonról, némi Harry Potter (köszke, Levi), kicsi ezoterikus irodalom, stb. Bármi, csak befelé ne kelljen figyelni. Naponta megkérdezem a Tarot, mi a fene van most, szeretnék kiutat vagy ötletet látni. A kártya bíztat, aszongya túl vagyok a válságon, vagy legalábbis a vége felé járok, lesz minden hamarosan, bor, búza, békesség. Nemtom még, hogyan. De tartom az eredeti stratégiát, legyen nyitva a szívem - nem könnyű most megvalósítani, de fontosnak érzem -, azt már Leon után tapasztaltam, micsoda fájdalmas kilátástalansághoz vezet az ellenkezője. Akkor elvesztettem a világ otthonosságának érzését, belül szörnyen magányos voltam, Szűzre jellemző akadékoskodással terveztem meg a napjaimat, így rugalmasság híjján minden olyan nehezen ment. Ezt az érzést nem akarom többet.

Kételyek és lehangoltság...

Nagyjából erről szólt a hétvége. Egyszerűen semmi sem úgy alakult, ahogy reméltem - a Camino után ez meglehetősen furcsa. Szombaton Rózsadombon, vasárnap Pomázon voltam. A pénteket jobb lenne elfelejteni, olyan kellemetlen volt az egész, ráadásul az én hibámból. J-val beszélgettünk, és sikerült megbántanom szegényt, asszem. Pedig nem akartam, igazán nagyon szeretem - néha még akkor is, ha produkálja magát -, de mégsem úgy. Nem tudom elképzelni, hogy működne. Ma kaptam is tőle egy levelet a wiw-en, hát mit ne mondjak, nincs okom megsértődni, teljesen igaza van. Próbálom feldolgozni ezt a tehetetlenséget, ezt a pocsék érzést, hogy ittnom nem vagyok itthon. Alig tudok kommunikálni az emberekkel, egyszerűen egy másik világban bolyongok érzésben-gondolatban. Próbálom a hülye zavarodottságomat nem kivetíteni mindenki másra, de ebben sem vagyok éppen túl sikeres. Valahol az alga vegetatív szintjén lappangok, életem egyetlen káosz, nem csoda, hogy hiányzik a Szív Útja, ahogy a Santiago-Fisterra távolságot elneveztem önmagam számára. Akkor és ott ugyanis, néhány napon keresztül nagyon határozottan éreztem a Mindenség támogatását, és persze humorát is, amikor nem fogalmaztam pontosan, hogy mit is akarok valójában. Most is efféle problémám van, elmosódtak a körvonalak, csak azt látom magam előtt, hogy vissza oda...
Nem volt azért ilyen kerek a hétvége története. Ott van még A. is, akit az előző szombaton ismertem meg. Ígéretesnek tűnt, mert sokáig tudtunk beszélgetni még kissé ittas állapotban is, és igazán nehezünkre esett a búcsú. Aztán két sms, és semmi több. Ááááááááááááááááááááááá. Már megint mibe keveredtem? Mindegy, szombaton küldtem neki egy üzit, hogy találkozhatnánk - én állat! Semmi válasz. Sirály, ez kell most nekem, építettem is szép teóriát, meg duzzogtam is, oké, ha nem hát nem, stb. Egészen 10 perccel ezelőttig. Horgászni volt a hétvégén, nem figyelte a telefont, de talán szerdán vagy csütörtökön... Lehet, hogy csak lassabban, de itt is műxik a mátrix, ha berendezi magának az ember?

2007-06-29

Hiányzik...

még az óceánon kívül minden más is Spanyolországból: hegyek (pl. a Meseta), folyók, madarak, illatok, hangok, napfény és szél - igen, még a szél is, pedig mindig utáltam -, de legjobban a barátok, zarándoktársaim. Mind egy-egy különleges világ. Jörgen, Pia, Helio, Gila, Ana, Guido, és persze magyarok is: Györgyi és Berni, és még sokan mások. De legeslegjobban természetesen Joachim. Ilyenkor örülök a technika csodáinak, legalább telefonon tudunk beszélni. Joachim, kedves, remélem mielőbb lesz alkalmunk személyesen is találkozni!

Füzetkébe


és mindenféle egyéb papírra írkálom mostanában a naplót, hiába, grafománia akkor is van, ha internet nincs a közelben... Viszont ezek az agymenések nagyrészt elvesznek - ugye nincsenek véletlenek, így ezzel nem fárasztok legalább senkit. A Camino alatt írtakat szorgalmasan gépelgetem időnként, de nagyon lassan haladok és majd egyben szeretném megosztani veletek az egészet.

Mostanában többféle furcsa helyzetbe kerültem, igazából most jönnek az akadályok, amiknek eddig hátat fordítottam. Nem baj, egy kicsit sem bánom, mert ha ezekkel meg tudok birkózni, akkor a későbbiekben felmerülő problémák sem fognak gondot okozni. Olyan döntéseket kell meghoznom, ami az egész későbbi életemre kihatnak, konkrétabban: van-e olyan érv, ami meggyőzhetne arról, hogy ne menjek vissza Spanyolországba? Többfelől is jönnek megfontolandó ajánlatok, de még egyet sem hallottam, ami annyira elkápráztatna, mint az óceán. Hihetetlen, de valami szerelemfélét érzek ez iránt a hatalmas víztömeg iránt, ott hullámzik minden pillanatban a szívemben, csukott szemmel magam előtt látom pontosan úgy, mint akkor ott az öbölben, vagy Joachimmal kézenfogva a "wild side"-on, a naplemetét bámulva. Feladhatatlan. Mi többet kaphatnék, mint ezt a csodát? Persze, régebbi elgondolásaim nem is hasonlítottak ehhez az álomhoz, de a tenger elmosott minden kétséget. Visszamegyek. Nem tudom mikor, miképpen, de visszamegyek.

A hétköznapok semmitmondóak, hiába keresem azt az érzést, hogy hazajöttem, a barátaim között vagyok, itthon vagyok, tényleg, ez olyan ismerős és kénylemes - hát nem az. Egyáltalán nem. Olyan érzéseim vannak, hogy itt semmire sem vagyok jó, egyszerűen elérhetetlenül távol sodródtak tőlem az itteni örömök, belefulladnak a szürkeségbe, egyhangúságba. Nem állítom, hogy ne élvezném a bulizásokat, beszélgetéseket, stb., de mindezek csak erősítik a várakozást, azt a feszültséget, amit csak szépséggel és szeretettel lehet feloldani. Ezek a dolgok éppoly színtelennek tűnnek itt, mint minden más. Úgy érzem, már nem kell sokáig nyújtani a rugót, egyszer elpattan, és hiába történik bármi, menni fogok. A Sziget után persze. Vagy mittomén.

2007-06-19

Részletesebben

egy kicsit arról, ami most van. Hazajöttem, egyenesen beköltöztem Ronhoz a már említett okok miatt. A kereteink eléggé kimerültek, de nem baj, most aztán jönnek a munkalehetőségek, a hét végére minden megoldódik. Érzem. Ezen kívül fölhívott az a pasi, akit Barcelonában ismertem meg, vállalkozást vezet Spanyolországban, azt ígérte, körülnéz munkaügyben nekem. Most az van, hogy egyszerűen nem akarok itt maradni. Vissza kell mennem oda, ahol tényleg szeretek lenni, ahol boldog vagyok már a természettől is. Nem hiszem, hogy a tenger nélkül sokáig el tudnék vegetálni.
Na, megint elkalandoztam - ez mostanában mindig így van. Szóval most nem is tudom, mit érezzek. Nem vagyok otthon sehol, bár voltam már a Papánál Zuglóban, kedves volt, akár vissza is mehetnék... de nem tudok. Közben minden nap Joachimra gondolok, ami röhej, hogyan is találkozhatnánk, és miért is? És mégis, szeretném látni - hála a modern technikának legalább a fotókért, hallani a hangját, megfogni a kezét. Beszélgetni, ahogy csak mi tudunk. Látni a szemében, tényleg angyalt talált. Ezen kívül csak a Ronnál szokásos jövés-menés, elképesző emberek kerülnek elő, némelyikről jobb is, ha nem beszélek. Ahogy akkor sem, ott sem beszéltem, megtartottam a bosszantó emléket magamnak, nem vetettem az ember szemére, mit felejtett el. De azért tudom, ez ugyanaz a kölyök, akármilyen nagy arccal adja elő magát. Hallgatok. Hosszan, sokat. Hallgatok, és igyekszem a szívemre figyelni, nincs semmi más támpontom, azt súgja: ne még... Rendben, nem mondok semmit, amikor kérik meséljek elkezdem, de tudom, egy perc, és máris a másik ember hétköznapjai jönnek, valójában nem érdekli az egész. Nem baj, nem itt kell ezeket a pillanatokat megosztani, azok az emberek ott voltak velem, átéltük együtt, ennél mi lehetne több?

2007.06.18 - asszem

Még a dátumban sem voltam biztos, le is írtam 17-18-19, mindenki válassza ki a megfelelőt, mert én nem vagyok képben. Szóval teljesen kiestem mindenből, önnön világomból és egyáltalán... hogyan is kell ezt csinálni? Kedves Naplóm, tudod-e, hogyan csúszott ki a kezemből az irányítás? Nem is engedtem, hanem akartam, minden este ugyanaz a magánszám, gyere közönségnek, a koregráfia mindig ugyanaz, én meg már unom a kiszámítható lépéseket, az áttetsző hazugságokat. Szeretem viszont a távolságot, nemcsak a várostól, hanem választásom szerint akár mindenkitől is, mindentől is... Nyitva kell tartanom a szívem! Muszáj, egyetlen univerzális megoldás, megtanultam Fisterra felé gyalogolva, a Szív Útján - erről később részletesebben. Nincs más kiút a lefelé húzó örvényből, csak a szív emelhet föl igazán, és valóban, lassan megmozdul a mátrix, jönnek a lehetőségek sorban, már csak élnem kell velük.
Joachim három napja nem adott életjelet, semmit, én már aggódtam, avagy mi a f... van? Velem van baja, vagy a családdal, vagy az egészségével, vagy történt valami nagy baj? Vagy egyszerűen csak pasi, nem ír naponta 20 sms-t fölöslegesen, hiszen mit akarok még, ő mindent elmondott: körülményeket, lehetőségeket (lehetetlenségeket), érzéseket, stb. Nincs okom kételkedni, mégis... Hiányzik. Szeretnék megint vele nevetni, bámulni a sirályokat amikor a halászoktól megkapják a maradékot, beülni Roberto bárjába egy kávéra, vele gyalogolni, és egyáltalán... Nem tudom átérezni még, mennyire messze vagyok onnan, a világ végétől, ahol a hullámok minden fájdalmat elmosnak. Visszatértem az örök pofázás végtelen sivatagába, ahol nincs helye a hallgatásnak, elmélyülésnek.

2007-06-16

Hontalanul

Kicsit kikezdte a lelki nyugalmamat a hazatérés-itthonlét. Ronnál csövezek, mert képtelen vagyok visszamenni Zuglóba, nézni Papa botladozásait, úgy csinálni, mintha "normális" életre vágynék. Pedig nem, legalábbis nem magyarországi értelemben... Most csak lebegek még egy kicsit ebben a bizonytalanság, más szóval lehetőség-masszában, várom, mi sül ki belőle. Folyt. köv.

2007-06-15

Képek a Camino-ról

Akit érdekel talál az Út elejéről néhány képet a rendkívül szellemesen Pictures névre keresztelt linken.

2007-06-14

Rendben, itt az idő,

hivatalosan is bejelentem: itthon vagyok. Nehéz ezt leírni, nem érzem igaznak, én ott voltam otthon az óceán partján, része voltam valaminek, amit többnyire szerettem és most kívülálló lettem, saját életem túristája. Tudod, kedves barátom, esélyem sincs kifejezni azt a boldogságot, amiben Fisterra-ban részem lehetett, megmutatni azt a kéket, a madarak szárnyának suhogását, az illatokat, az érzéseket, amik szétáradtak bennem, mint maga dagály. Hogyan érzékeltethetném, milyen távolra kerültem most önmagamtól? Igyekszem jófej lenni meg minden, és igazán, kicsit itt is vagyok... Hazahoztam szívemben a szerelmet, tudom visszavezet engem oda, ahol a lelkem otthonra lelt.

2007-06-02

Fisterra

Kedveseim, itt vagyok a vilag vegen, es asszem egy uj elet kezdeten. Meg maradok par napig, mert megerkezett Joachim, aki a legjobb baratom itt Spanyolorszagban, a Camino alatt 8 napig egyutt vandoroltunk. Most o is itt van, es nehany napot egyutt tudunk tolteni a vilag egyik legszebb helyen. Szoval a Camino minden almomat tejesitette, mindent megadott, amire csak vagytam. Bebizonyitotta, milyen nagyszeru barataim vannak otthon, mennyi ember szamara lehetek fontos, mennyire tudom kinyitni a szivem. Igerem hamarosan felkerul ide a naplom - egy teljes fuzetet teleirtam az elmult honapban -, es mindenrol tudni fogtok. Most elvezem a tengerpartot, a napsutest es ennek a csodalatos embernek a tarsasagat. Minden nap szeretettel gondolok ratok!

2007-05-29

Eletjel megint

Kedvesek, koszonom az aggogast, a segitseget + mindent. Erzem minden nap, hogy gondoltok ram.
Most Fisterreben vagyok, a vilag vegen, es sok kerdesre valaszt kaptam, sok almom teljesult. Veget ert a vandorlas szamomra, marcsak nehany talalkozo van hatra, aztan megyek haza. Szeretnek mindenkit megnyugtatni, hogy most mar jol vagyok, letisztultak a zavaros erzeseim es gondolataim.
Ancsa, gratulalok, koszi az uzit, szeretnem latni majd a nagylegenyt, ha hazaerek. Mindenkeppen hivni foglak.
Merci, annyi sok kerdesem van, muszaj lesz beszelnunk, legalabb telefonon.
Oti, draga, nagyon drukkolok erted, hogy minden ugy alakuljon, ahogy neked a legjobb! Veled vagyok innen messzirol is!
Ron, ne aggodj te sem, minden rendben van mar, otthon megbeszeljuk ezeket a dolgokat, sok olyasmi tortent, amit asszem csak te erthetsz meg.
Meg egyszer: koszonok mindent nektek, itt vagytok velem minden pillanatban!

2007-05-14

Eletjel

Itt vannak a szaraz adatok:
2007.05.03. Logroño - Najera 27 km
2007.05.04. Najera - Santo Domingo 23 km
2007.05.05. Santo Domingo - Grañon 7 km
2007.05.06. Grañon - Belorado 17 km
2007.05.07. Belorado - San Juan de Ortega 24 km
2007.05.08. San Juan de Ortega - Burgos 26 km
2007.05.09. Burgos - Rebe de las Calzadas 13 km
2007.05.10. Rebe de las Calcadas - Hontanas 18 km
2007.05.11. Hontanas - Itero del Castillo 20 km
2007.05.12. Itero del Castillo - Poblacion de Campos 21 km
2007.05.13. Poblacion de Campos - Carrion de los Condes 18 km
2007.05.14. Carrion de los Condes - Calzadilla de la Cueza 18 km

Most itt tartok. Eleg lassan haladok, az elejen a vizholyagok miatt, most pedig az idojaras neheziti az utat. Ma majdnem 4 oraba telt ez a par kilometer a szel miatt, viharos, es termeszetesen szembe fuj. A naplot irom tovabbra is, lassan betelik a fuzet, amit hoztam. Hogy minden kedves baratomat megnyugtassam: nagyon jol erzem magam, a labam meggyogyult (koszi nadis ismeroseimnek!), es egyaltalan: csodalatos ez az ut. Rengeteg emberrel ismerkedtem meg, sok baratot szereztem a vilag minden tajarol. Amint lehet toltok fol kepeket is, ma visszanezegettem oket, tobb, mint 600 van.

2007-05-04

Camino

Kedveseim, mindenkinek koszonom a jokivansagokat, akarmilyen formaban is kuldte. A naploiras technikai okok miatt halasztodik, de semmi sem veszik el, egy fuzetbe jegyzetelek, es bemasolom amint lehet. Egyelore annyit, hogy jol vagyok, eppen uton Santo Domingoba. Folyt. kov.

2007-04-26

Még egy utolsó Tarot az Út előtt

Kozmikus Tarot
I - A Mágus


A Mágus mentális erejével uralja a négy alapelemet: a tüzet (a botokat), a vizet (a kelyheket), a levegőt (a kardokat), és a földet (az érméket).

Jelentése: az alapvető tudás, elszántság, szakértelem, szemfényvesztés, kezdeményezőkészség, izgatottság, kegyvesztettség, éretlenség.

Indulás

Itt a válasz, az ezerszer feltett kérdésre: holnap idulok. Igen, nagyon izgulok, alig tudok enni és aludni, de jófajta izgalom ez, a várakozás a csodálatos kalandra. Holnap elkezdődik hát! Egy olyan kamionnal megyek, ami Madridba visz árut, engem Saragozaig el tud vinni. De ma még itthon vagyok, és délután-este tartunk egy kis búcsúbuli féle összejövetelt a legkedvesebb kollegákkal a Darshanban, mert az már törzshelyünkké vált. Egyelőre ennyit tudok írni, majd beszámolok a továbbiakról.

Hálásan köszönöm!

Már egy hete nem írtam semmit - legalábbis ide -, a füzetből viszont nincs most kedvem átmásolni az agymenést. Nem is fontos. Nem írom le, mennyi élményben volt részem mostanában. Csak azt szeretném megosztani veled (veletek), hogy ismét meghatódtam attól a rengeteg szeretettől, ami áradt felém. Mindenki készséggel segített, a legelképesztőbb kéréseimet is mosolyogva teljesítettétek, ezt az idők végezetéig sem tudom elégszer megköszönni. Merci két csöpp gyermekével eljött a megmentendő cuccaimért, Oti megszervezte nekem az autót, Eszter segített a Ronnak szánt holmikat elfuvarozni, Rontól térképet, kollegáimtól iránytűt :-) kaptam, és mérhetetlen sok kedvességet mindenkitől. Fecó és Andi saját tapasztalataikat osztották meg velem. Nem lehet felsorolni mindenkit név szerint, ezért bocsánat, ha valakit kihagytam az előbb! Köszönöm még egyszer nektek!

2007-04-20

Gyógyító angyalok

Ünneplés
Jó híreket kaptál. Van okod ünnepelni. Itt az ideje, hogy learasd munkálkodásod gyümölcseit.


Az angyalok szeretnék, ha tudnád, hogy ünnepi időszak köszöntött be az életedbe. Sok mindent megváltoztattál idáig, s most terveid kezdenek beérni. Eljött az ideje, hogy szíved örüljön, és hálával teljen meg.Az angyalok ezzel a kártyával arra szólítanak fel, hogy légy igazán hálás. Kertészként dolgoztál, bizakodva ültetted el a magokat, ápoltad őket, és tudtad, hogy szép termést hoznak. Öntözd tovább a hajtásokat, és hamarosan learathatod a gyümölcsöket. Az angyalok a kertészsegédeid, és azt szeretnék, ha bő termésed lenne.

Esti elmélkedés - 2007.04.19.

A Sakáltanyát néztem, végülis ma este tehetem utoljára ki tudja meddig. Elhangzott egy mondat: Miért vagy úgy feldúlva? - kérdezte a bár tulajdonosa Vi-tól, amikor kirúgta. Azonnal jött az asszociáció: hogy lehetséges, egyáltalán nem vagyok feldúlva? Jó, izgulok, persze, de pl. a tegnapi kattogás elmúlt. Eltűnt a mala gyöngyszemeivel együtt. Fellélegeztem. Rájöttem, sosem voltak ilyen kiegyensúlyozottak az emberi kapcsolataim. Mármint a számomra fontosak. Naná, ezer aspektusán lehet még javítani, mégis, nincsenek aggasztó konfliktusok. Papa marad a kérdések kérdése, de szerinte még mindig autha vagyok, ő pedig őrző, és most bizonytanom kell (illetve érdemes), megváltozott minden, akár jó is lehetne.
Hónapok óta először nincs semmiféle fájdalom a szívcsakrám környékén.
Amúgy próbáltál már vastagon krémes kézzel, kesztyűben, két takaróba csavarodva naplót írni? Hej, klaviatúra...

Mala - 2007.04.19.

Elszakadt. Végre. Olyan régóta hordtam már minden nap (vagy csak szerintem régóta?). Nem is emlékszem olyan alkalomra, hogy ne viseltem volna. Kivéve ma délelőtt. Csak vásárolni mentem le, közben folyamatosan az induláson kattogtam, ideje lenne már. Később itthon nem rágódtam rajta, csak tettem amit kellett. Még délelőtt Livi hívott, és nagyon jót beszélgettünk, csupa jó dologról mesélt. Aztán a szokásos telcsi K-től, naná, számlázás. Nem gondoltam, hogy tényleg minden nap el kell neki mondani ugyanazokat a dolgokat, ráadásul minden infó ott van nála papíron vagy elektronice, elvileg rám egyáltalán nincs szükség. Csak bele kéne néznie néhány virtuális és néhány fizikai mappába, ott vannak a válaszok. Esetleg fordulhatna Gy-hoz, aki vérprofi és csak egy íróasztallal ül messzebb tőle. Mindegy. Később Otival is megbeszéltünk egy talit. És épp amikor készülődtem, hogy elinduljak itthonról - utolsó simításként föl akartam venni a malát - lepergett az egész füzér, apró hógolyóknak látszottak a szőnyegen a fehér gyöngyök.
Mi történt éppen akkor? Hát az, hogy döntést hoztam: mindegy, lesz-e export, mindenképpen még ebben a hónapban nekivágok. Azóta (kb. 2 órája) a megfázás tünetei is enyhültek. Mondhatni drasztikusan. Amúgy az előző mala is egy döntés megszületésekor szakadt el kb. egy éve: akkor a R-dal való szakítás volt műsoron.
Köszönöm!

Ami idegesít - 2007.04.18.

Legjobban attól megy föl az agyvizem, hogy naponta százszor megkérdezik, mikor indulok? Hát azt én is szeretném tudni. Ezért idegesít. Csalódott vagyok. A cél az lenne, hogy minél hamarabb mehessek, és ehhez már csak a "fuvar" hiányzik. Vagyis leginkább a fuvar. Azt hittem, két hét alatt tényleg találnak nekem autót, de úgy látszik, ez nem az a két hét volt. Valahogy kezdem elveszíteni a hitem ebben a dologban. Nem a Camino-ban, az teljesen rendben van, csak a kiutazás necces. Mégis repjegyet kellett volna vennem decemberben. Jobban kellett volna bízni az égiek támogatásában. Az volt a kifogásom, hogy nem voltam biztos az időpontban, nem akartam fél évre előre tervezni, az túl statikusnak tűnt, új korlátnak. Egyben a lehetőség is adott volt, hogy megkaphassam a maximális támogatást. Ez van, remélem hamar megoldódik.
A következő idegesítő dolog a kétszínűség. Letaglóz, milyen gyakran találkozom vele, oka nyilván a vágy, hogy megefelejenek másoknak. Na de hogy valaki pont nekem akarjon megfelelni! Pont így??? Ettől aztán minden bizalmam oda. Amikor valaki elmesél egy sztorit próbálom róla lebontani az önfényezés köntösét, és csak az események lényegét figyelem, az emberi reakciókat, amik megmutatják, hol is tartunk éppen. Ebben a témában volna mit kifejteni, most mégsem teszem, mert bántó lenne mások számára. Maradok figyelő.
Mi idegesít még? Akad néhány, pl. a tehetlenség (asszem erről már a soknál is több bejegyzést írtam), ami a nadival jelentősen csökkent. Aztán ott van még a saját egom, ami elég rafinált, hogy ne tudjam csak úgy egyszerűen kicselezni. És most lett egy újabb érdekesség: a telefonszámom valaha egy K. F. nevű hapsié lehetett, mert ahogy Otin Mártikát keresik, rajtam ezt az embert. Ráadásul a bankszámla értesítőit is én kapom...

2007-04-18

Helyzetjelentés

Megint sikerült néhány lépéssel közelebb jutni az annyira vágyott nyugalomhoz. Elintéztem a bankban az adatváltoztatást, elmentem az adóbevallásomért, amit Andi idén is megcsinált (köszi!!!), aztán bejöttem ide, az ex-munkahelyre, hogy netezhessek. Meg hogy osszam az észt számlázás ügyben :-) Tulajdonképpen szeretek ide bejönni, ha nem kell dolgozni. Jó volt megint együtt ebédelni a többiekkel.
A megfázás - avagy mivel van tele a hócipőm? -problémán még van mit dolgozni, a nehezén azért túl vagyok. Kívülről rosszabbnak néz ki, mint amilyen a valóságban. Ezt meg is jegyzi mindenki. Igazuk van, elég viccesen nézek ki, de nem annyira, mint tegnap, amikor még a hajam is rontott a látványon, kócos volt és fésülhetetlen. Ugyanis nem voltam képes hajat mosni. Biztosan ismered azt az érzést, amikor bármi közeledik az orrodhoz azonnal fulladozni kezdesz. Nem volt ez másképp zuhanyzás közben sem. Mindegy. Ma reggel sikerült megkűzdeni a feladattal. Mostanra odáig jutottam, hogy óránként 4-5 zsepi elegendő.

Kedd

A kedd igazán mozgalmasan telt: mászkáltam a városban, megvettem a Pons útiszótárat (a last minute változatot). Nagyon aranyos könyvecske, bőven belefér az övtáskába, mindig kéznél lesz.
Délután eljött hozzám Andi, akit talán tavaly év elején láttam utoljára. Látszik rajta, hogy mennyire kimerült, de hát egy hősnél ez nem is csoda. Mert tényleg hatalmas feladat egyszerre főiskolára járni, dolgozni, két gyereket nevelni gyakorlatilag egyedül. Ő mégis meg tudja oldani. Szóval fáradt, de mégis egészen más a kisugárzása, mint régebben. Nincs a szemében az a végtelen szomorúság, elkínzottság; a mérhetetlen felelősség, a családi viharok megedzették. És talán lezérta magában azt a fájdalmas kötődést, ami sok éve fogva tartotta, és felőrölte energiáit. Nagyon jó volt találkozni vele, látni, beszélgetni.
Egy köbméterrel kevesebb holmi van a szobámban. Késő este sikerült Ronnak megszervezni egy fuvart apukájával, telepakoltuk az autó hátsó ülését meg az előtte levő helyet. Még így sem fért be minden, de a nagyját azért sikerült elvinniük. Tetszik, ahogy fogynak a dobozok a szobámból.

Nátha - 2007.04.16.

Tegnap kezdődött, estére már tudtam, ebből bizony nátha lesz. És tényleg. Kb. 1000 papírzsepit használtam már el, ennek eredménye egy csinos bohócorr lett. Most szédelgek és prüszkölök, próbálom a fejemet a helyén tartani.

A sátor - 2007.04.16.

Ma reggel végleg leszámoltam a sátorcipelés rémével. Végignéztem a szállások listáját, és rájöttem, az mégiscsak jobb megoldás, tekintve a sátor súlyát és a vele járó macerát. Sajnos ez azt is jelenti, hogy fel kell adnom a "pivát szférát", nem sok lehetőségem lesz elvonulni, legalábbis nem "ajtó" mögé. Bár ez is biztosan megoldódik. Így elég lesz a hátizsák + az övtáska, és remélem 8 kilónál nem lesz nehezebb az egész cucc. Néhány pólót kivettem, egy nadrágot kicseréltem, és vettem majdnem minden piperecuccból pici tubusokat és flakonokat (olyan helyesek!), ilyesmit nyilván lesz még lehetőségem beszerezni útközben. Most már belefér a hátizsákba a cipő és monden egyéb holmi is. Kivéve a polifoam, amit a zsák tetejére kötök, ugyis kellene lavinazsinórt vinni :-)

Zavarban volt - 2007.04.14.

Szombat délelőtt megjelent nálunk a mama szemüvegéért. Szinte kővé dermedtem, amikor megláttam: alig ismertem rá, egy öregember nézett vissza rám. A haja teljesen ősz már, a szemei karikásak, arca felpüffedt. És egyetlen egyszer sem nézett a szemembe... Zavartan beszélt M. apjáról, akit Pesten műtöttek meg, hogy most érte mennek, hozzánk - illetve Papához - csak az okuláré miatt ugrott be egy percre, rossz helyen is parkol, stb. Csak hallgattam és bólogattam, kedves voltam. Aztán gyorsan adott két puszit, és már ment is, én pedig valamilyen érthetetlen indíttatásból utánaszóltam: Vigyázz magadra! Érdekes, sosem gondoltam, hogy valaha is aggódni fogok érte. Szívszorító látvány volt. És ha eddig nem bocsájtottam volna meg neki, most már biztosan sikerült. Talán most kezdi érteni, ki is ő valójában. Talán meg akar születni, ahogy Feldmár mondaná. Talán meggyógyulhat. Az apám 56 éves.

2007-04-13

Kollegák

Utolsó percek itt... Mindjárt indulunk. Azt azért mindenképpen le kell írnom, milyen megható volt a munkatársaim kedvessége: úgy búcsúztattak el, mintha ezer éve itt dolgoznék. Kaptam tőlük egy iránytűt, hogy visszataláljak hozzájuk. Köszönöm nektek! Hiányozni fog ez a közösség, ti mindannyian, de a szívemben akkor is megőrizlek benneteket, ha utam nem vezetne vissza éppen ide.

Találkozás R-dal

Tessék, ez is megvolt. Följött kb. 3 percre, és én szörnyen hálás voltam a sietségért. Már előtte azon kattogtam, hogyan lehetne rövidre zárni ezt a semmitmondó kapcsolatot, nem akartam még meghallgatni sem a búsképű lovag aktuális hisztijét. És végre egyszer egyetértettünk, ő sem akarta elmondani, vagy legalábbis bíztatásra várt volna. Hát én nem bíztattam egy kicsit sem, odaadtam a december óta nálam maradt dvd-ket, és a biztonsági hálót jelentő könyvet is, amit még akkor hagyott nálam, amikor valóban együtt voltunk, és azóta akárhányszor szerettem volna visszaadni mindig volt egy-egy nagyon gyakorlatias indok, amiért nem viheti el. Meglepődött, amikor egyáltalán nem kérdeztem tőle semmit, csak hagytam, menjen dolgozni (szóval vagy telefonon hazudott, vagy élőben, mert valami olyan szörnyűséget emlegetett, hogy csütörtökön egész nap ráér), vagy csináljon amit csak akar.
Vártam, hogy érzelmeim fekavarodjanak amikor meglátom őt, vagy legalább a fizikai vágy, vagy bármi... de semmi. Tényleg. Nem haragszom rá, de nem is kavar fel. Vége van, remélem nemcsak mostanra, hanem a karmikus tartozásaink is egyensúlyba kerültek.

Tarot az Úttal kapcsolatban


Crowley Thoth Tarot: Kis Arkanum
Korongok Tízes - Gazdagság

Kulcsszavak:Merkúr a Szűzben, belső és külső gazdagság, a belső gazdagság továbbadásának és külső megjelenítésének képessége.

Útmutatás:Az életedben jelenlevő személyeket te vonzottad magadhoz, és minden eseményt magad váltottál ki. Te teremted saját realitásodat. Állítsd realitásodat a szeretet szolgálatába!

Kérdés:Van tudomásod belső gazdagságodról? Bőkezűen adod tovább?

Javaslat:Vegyél elő papírt és írd össze belső gazdagságodat, alkotó tulajdonságaidat.

Megerősítés: Kívül-belül gazdag és szabad vagyok, mindezt hálával és odaadással élvezem.

Újdonság



Vadiúj anyagok a Shaumbrán:


Utolsó

Az utolsó munkanap. Bent vagyok az irodában, de már nem tartozom ide, nincs feladatom, csak molyolok. Végre. Habár néhány Chinoin számlát jó lenne megcsinálni, hogy K. lássa a gyakorlatban is, hiszen már csak ma tudok segíteni neki. Furcsa így nézni ezeket a kedves embereket, tudva, hogy hétfőn már nem találkozom velük. Ilyenkor természetesen megbeszéli az ember, hogy úgyis tartjuk a kapcsolatot, stb., de valószínűleg csak 1-2 kollega marad meg barátnak hosszú távra is. Nem baj, tovább kell most lépni. Ez van.
Asszem sokan érzéketlennek tartanak amiatt, hogy ezt az elválást nem érzem magas árnak az előttem álló kalandokért, új ismerettségekért cserébe. Ettől függetlenül szeretem ezeket az embereket, és ezen a távolság mit sem változtat. Aki igazán közel áll hozzám tudja is. Na jó, megpróbálok összehozni egy elköszönő mélt.

Ahogy közeledik

az indulás időpontja, úgy oldódnak meg maguktól a halogatott problémák. Egyetlen necces kérdés van: valahogy a család tudomására kellene hozni, mire készülök. Persze Papa tudja, de őt nem érdekli, ahogy eddig sem érdekelte semmi, ami nem róla szól. Egyetlen "jó"-val vette tudomásul, nem kérdezett, nem csodálkozott (pedig az elmúlt néhány hónap tapasztalatai alapján ez lett volna a normális, asszem). És érdekes módon ezt nem híreszteli szerteszét a világban, mint a többi - nagyrészt általa kitalált - dolgot. Egyik ilyen emlékezetes és vicces telefonálása így hangzott: "-Képzeljétek el, Xénia minden reggel hétkor elmegy itthonról, és csak este jön haza! Fogalmam sincs, mit csinálhat..." Szerinted vajon mit??? Muszáj volt hangosan röhögni. Különben ezt a zseniális amerikai rokonságnak mesélte.
Szerencsére a telefont mégsem kapcsoltatta ki, gondolom Pistáék és a Mama egyesült erővel lebeszélték róla. Még jó, hogy van akire hallgat.

2007-04-11

Majdnem egy hét

telt el írás nélkül. És hiányzott, elkezdtem a gondolatokat hagyományos módon papírra vetni, de hiába. Egyszerűen nem esik jól kézzel írni. Zavarnak az áthuzigált sorok, a lassúság. Ettől függetlenül azért fogok írni, főleg ha muszáj, mert ugye ez van.
Szóval a péntek még egy kicsit zűrös volt, estére viszont szerény baráti összejövetelbe züllött a nap. Találkoztam egy olyan ismerőssel, aki most jött haza Angliából, és csodák csodája, Pepével is sikerült 3D-s valójában beszélgetni. Nem hittem volna, hogy ő is aggodalmaskodni fog az utam miatt. Mindegy, a lényeg az, ami mindig, tökjó egy ilyen emberrel együtt lenni. Jót tesz a lelkemnek az állandó - most már visszafogott - pedálozás, hogy incselkedhetek mindenféle "veszély" nélkül, hiszen biztos lehetek magamban: ez a pasi nekem nem kell. Nincs vele bajom azon kívül, hogy ő a Pepe, a megbízhatatlan, állandóan pörgős Pepe, légvárépítő barátom, akihez akármikor odabújhatok, és mindig nagyon jól esik. Például péntek este is jól jött, amikor már nagyon szédültem a második pohár Sangria után. És Pepe, ez a drága ember odaült mellém, és nagyon hálás voltam érte, az egész forgó-kavargó szobában ő volt az egyetlen stabil pont. Végül jól ottragadtam a haveromnál, előbb elaludtam, mint Pepe lelépett. Reggel kicsit meglepődtem, és eltartott egy darabig, mire realizáltam hol is vagyok éppen. A legjobb helyen voltam, egy kényelmes kanapén.
A hétvége gyorsan elment, nem is beszélve a húsvétról, amit gyakorlatilag észre sem vettem. Nem csináltam ünnepi dekorációt sem, pedig minden évben szoktam legalább egy asztali kosárkával, barkaággal, színes tojásokkal jelezni, hogy tudomást vettem a húsvétról. Locsolkodással rég nem foglalkozom, mindig is utáltam a pacsuliszagot érezni magamon, apámék szódásszifonos ébresztője sem volt éppen a legbarátságosabb húzás, bár el kell ismernem ennek ezer éve már.
Hétfőn új problémával találtam szembe magamat: a cuccom nem fért bele a hátizsákba. Nem baj, gondoltam, ezt igazán meg tudom oldani, pakoltam én már össze rosszabb pakkot is. Ennél sokkal aggasztóbb volt a mérlegelés eredménye, pontosan 10 kilót nyomott a hátizsák, és a cipő meg az útikönyv még nincs is benne. Meg kábé ezer apróság. Tehát már most 20 %-kal nehezebb, int amennyit terveztem... Nincs mese, ki kell pakolni, és nagyon szigorúan szelektálni. Mi nem fontos annyira? Ruhák, persze, azokból lehet még selejtezni. Pipere-izékből beszereztem kisebb kiszerelésűt. Viszont bele kell még pakolnom az akkumlátorokat töltővel együtt, a kártyaolvasót, a könyvet, térképet, stb.
Kedden Otival beszerző útra indultunk, ezúttal sikerült neki szoknyát vennünk, nem is akármilyet! Meg nadrágokat is, sőt, még én is vettem egy farmert. Ezen magam is meglepődtem, szerintem az elmúlt öt évben tutira nem vetemedtem ilyesmire.
ron este érkezett, szokás szerint jól elcsúszott, de ez volt vele a legkisebb baj. Katasztrófális állapotban van, szerintem akár tüdőgyulladása is lehet, sápadt, lázas, rettenetesen köhög ésa csontsovány. Már két hete leledzik ebben az állapotban, és ahogy látom nem javul, inkább egyre gyengébb. Aggasztó. A szokásos történethez a társaságról nem is fűzök megjegyzést, mert még mindig annyira idegen tőlem az a közeg, amennyire csak lehetséges. Ron nálam maradt éjszakára, szeintem jól tette, elég nehéz lett volna hazamennie este betegen. Reggel időben fölkeltünk, kávéztunk, és éppen elkészült a cigi is, amikor hosszan csöngettek. Már megint nem száll le valaki a csengőről, marha idegesítő, hű, de nagyon be akar jutni a házba! Aha, na erről nem tudtam, Mama jött föl Papához. Nekem a kutya sem szólt... Én pedig nem szóltam az utazásról, Mama mellett esélyem sem volt rá persze, köszönés, most a veséje fáj és a Melinda apját hozták kórházba érfestésre (?), blablabla. Visszamenekültem a szobába, mi legyen most? Mi lenne, kávézzunk, cigizzünk, aztán menjünk. Kissé oldottabb hangulatban vittem át neki a karácsonyi ajándékát, azóta nem találkoztunk, tavaly ősszel utoljára, mielőtt apámhoz költözött volna. Örült neki, még egyszer elmondta, hogy miért jött, gyors búcsúzkodás, és futás. Huh, ezt túléltem. Nagyon érdekes kérdés, hogy miért mindig akkor jön (utóbbi 3 alkalommal), amikor Ron nálam van? Pont akkor. Még telefonon is pont akkor hívott fel, pedig ezt megszervezni sem lenne könnyű.

2007-04-05

Kedves nadisok!

Szerintem ez nagyon nekünk szól, főleg az a rész, mely az önmagunkkal szembeni felelősségről és a gyógyításról szól! Jó olvasást, Kedveseim: új Kryon közvetítés!

A hétvégére



Crowley Thoth Tarot: Udvari Kártyák
Botok Hercege

Kulcsszavak:A Tűz elem Levegő aspektusa, intenzitás, kivirágzó szerelem, intuitív kreativitás, kikerülés a sötétségből a fénybe.

Útmutatás:Mindened megvan, amire szükséged van! Ne hagyd magad korlátozni, he hagyd magad lefékezni! Az élet fogadásodra készen áll. Bízz határtalan alkotói lehetőségeidben!

Kérdés:Milyen új tapasztalatokra vagy most nyitott?

Javaslat:Tárd ki karodat és lélegezz mélyen a szívedbe!

Megerősítés: Szeretem az életet és az élet szeret engem.

"R" beszélgetés

Fölhívtam mégis, pedig megfogadtam nem keresem meg. Semmi személyes nem volt benne, pont ahogy terveztem: egyszerű, tárgyilagos beszélgetés volt. És még mindig meg van sértődve, csak azt nem tudom, miért. Egyszerűen fogalmam sincs. Viszont a jó hír az, hogy már nem is izgat egyáltalán :-) Jövő héten majd összefutunk (ha nem tűnik el megint néhány hónapra, végülis megígérte, hogy hétfőn telefonál), remélem végre hajlandó elvinni a dvd-it, amit már vagy háromszor próbáltam odaadni neki. Eddig minden alkalommal talált valami kifogást, amiért ott kellett maradniuk nálam. Egyszerűen ezekkel a vackokkal horgonyozza oda magát hozzám, asszem.

Disztribúció

Megint a Parkridge, most aztán lehet számlázni, legalábbis van mit. Csak nincs mivel. Egyszerűen semmi sem működött rendesen, sem a vékonykliensek, sem a nyomtatók. Illetve nem sikerült két nyomtatót beállítani... ilyet még nem láttam. A support nem igazán támogatta meg a projektet. Mindegy, ezen is (nagyrészt) túl vagyok, ez a lényeg.

2007-04-04

Sámán bölcsesség

46. Vörösfenyő
Nőies - Észak - Mars - Föld


Vörösfenyő vagyok. Én vagyok az erdők fenséges Nagyanya Szelleme. Gyökereimen keresztül megérted végre, hogy a felszínes barátságok mély kapcsolatokká válhatnak. Én vagyok a vég nélküliség. Én vagyok a tartós igazság, mely a végső bölcsességen és tudáson keresztül céloz meg téged, melyeket keresel. Kiterjesztem univerzális tapasztalaton nyugvó tudatosságod. Vedd tekintetbe a kiválóságot, melyet magadra veszel azzal, hogy korlátozod fejlődésedet. Öregszem. Neked is öregedned kell, felnőnöd és szembesülnöd azzal, ami az utadon van.

Hűha,

elolvastam - így linkelés után - az új starchildot, és jól megdöbbentem. Nagyon hasonlóan éltem meg egy csomó mindent az elmúlt napokban. Egyetlen gáz van: még mindig állandóan elmemezgetek mindent (vazze, Szűz!), ami történik velem, Mihály arkangyal szerint pedig ezzel fel kellene hagynunk. Hát nem tudom. Talán ez nagyobb kötődés - a gondolatokhoz, a megértéshez -, mint bármi máshoz az életemben. Beleértve mindent és mindenkit. Ettől érzem szabadnak magam: azt gondolhatok, amit csak akarok, a fejemben nem fenyeget a Nagy Testvér. Hogyan kellene nem gondolkozni? Legalább utólag, ha már előre nincs túl sok értelme... Asszem ez pont jó téma a Caminora, lesz alkalom foglalkozni vele. Majd végiggondolom :-)

Starchild

Vadi új Starchild fordítás a Shaumbra oldalon:
Áprilisi energiák

Tapaszatlatok a Caminoról

Tegnap délután-este végre sikerült F-ékkal találkozni, illetve meglátogatni őket. Már szilveszter óta terveztem, hogy kifaggatom őket a saját élményeikről, legfőképpen azért, mert én is hasonló módon szeretném végigjárni az Utat. Meséltek is mindenféle praktikus és mulatságos dologról, a lábkímélő duplazoknis megoldástól a San Nicolas szállásig, ahol a szerzetesek megmossák a zarándokok lábát. Kaptam tanácsokat éppúgy, mint gyakorlati segítséget, polifoam "csövet", amit a hátizsákom vállpántjára kell húzni, megkönnyítendő a cipekedést. Úgy láttam, nekik is jól esik az emlékek felidézése, előkerültek az apró füzetek, amolyan útinaplók, amelyekben megörökítették az emlékezetes pillanatokat. Felváltva olvastak föl nekem, közben szőtték tovább a mesét, igazán tanulságos és szórakoztató volt. Estefelé, miután A. elment órát tartani, többek között a Sangria is szóba került, ej, de jó lenne inni egy pohárral! Sajnos pont Sangria nem volt, cserébe F. talált egy üveg whiskey-t a szekrény rejtekében, felbontotta, iszogattunk. És jöttek az újabb utazások emlékei, hallhatam Indiáról, Malajziáról, Thaiföldről és Baliról is, legszívesebben azonnal elindultam volna a gyönyörű, egzotikus tájak felé, akár gyalog is, mindegy, csak lehetne már. Talán később, a Camino után összejön a többi is. A legjobb ebben az estében mégis az volt, hogy végre olyan emberekkel lehettem együtt, akik teljesen megértik, miért megyek, miért éppen egyedül, és miért ilyen módon. Most először nem kellett semmit magyaráznom, csak elmondtam, és ők teljesen átérezték ezt a hétköznapitól minden szempontból eltérő lelkiállapotot.

2007-04-03

Ismeretlentől

kaptam néhány levelet, ami rámutatott jópár "hibámra". Elgondolkoztam, mennyiben van igaza (az én igazságomhoz képest), és úgy érzem, nagyon távol áll tőlem. Szeretnék rájönni, miért vonzom be a "rögtönítélő" emberkéket? Amint valamit nem úgy teszek, ahogy elvárnák rögtön támadni kezdenek. Asszem fel sem merül bennük a lehetőség, hogy nincs semmiféle alapjuk elvárásokat támasztani velem szemben, hiszen nem ígértem semmit. Én meg lerázom őket (sajnos nem elég diplomatikusan, bár most már nem el sem mondom az okokat), mert nem akarom még hallgatni-olvasni sem őket. Tipikus "szegény én" játszma, ismerem, hiszen R. pont ilyen, és vele már lassan 10 éve kóstolgatjuk egymást, időnként a létező legközelebb kerülve egymáshoz. Csak zárójelben: R-om Rák hapsi, nem csoda, hogy sajnáltatja magát, megsértődik mindenen és azonnal a másikat hibáztatja. Az ilyen ember társasága a halálom, kerülöm is messziről, ő is csak azért kapott ekkora szerepet az életemben, mert karmikus feladatunk van egymással. Ja igen, és mert olyan veszettül vonzó.
Vissza az Ismeretlenhez egy percre: meglepett, hogy azt hiszi ismer pusztán azért, mert a gondolataim egy részét elolvashatja itt. Vajon tudja, hogy Mark Twain, aki annyi vidám történetet írt valójában egy kibírhatatlan fickó volt? Akár én is lehetek ilyen :-) Hogyan ítélhet meg bárkit anélkül, hogy megismerné? Mindegy, ez nem az én problémám.
Rágódjunk tovább ezen a csonton, van itt még egyéb is. Fölfigyeltem erre az emberre, de éreztem, valami nem stimmel. És sok más emberrel sem stimmel. Ebből következik, hogy valószínűleg velem van a gáz - végülis mindig kilógtam a sorból -, ez régen bántott, ma már a legkevésbé sem érdekel. Persze ez is csak az elvárások függvényében gáz. Fölfigyeltem arra is, mennyire másképp játszódik le bennem egy-egy ilyen vacak forgatókönyv, milyen módon kerülöm ki a csapdákat. Emlékszem, amikor magányosnak éreztem magam minden alkalmat megragadtam, hogy találkozhassak újabb és újabb emberekkel, hátha kialakul valami barátságféle. Most csak hagyom, hogy azok, akikkel kapcsolatban igazán jó érzéseim vannak "eljöjjenek hozzám". Nem teszek lépéseket, nem akarok megfelelni sem. Sőt, inkább az első disszonáns rezdülésnél meghúzom a határt. Mert már nem kellenek a hatalmi harcok, már nem kell, hogy elismerjék az igazamat, belátom, nem lehet mindenkié az én igazságom. És ez így van jól. Sajnos még nem tudom olyan módon kezelni a játszmákat, hogy segíteni is tudjak a másiknak kikerülni belőle, csak annyit tehetek, hogy én nem veszek részt benne. Ettől nyilván nem változik semmi, akinek kellenek megtalálják a megfelelő partnert hozzá. Anno annyi csatát vívtam fölöslegesen, annyit hisztiztem, olyan bután bántottam embereket, ahogy talán más nem is. És ezt már nem akarom többé. Nekem is fájtak ezek az incidensek, a győzelmet is gyűlöltem, azt az égető, maró érzést, hogy valakinek a jó közérzete árán jutott nekem valami. Most már előre látom, ki az, akivel csak bántanánk egymást, így viszonylag könnyen elkerülöm az eféle helyzeteket. Mármint részben elkerülhetem. Például úgy, hogy azokra a levelekre nem válaszolok, amelyek csak azért íródtak, hogy megmutassák alkotójuk mennyivel különb nálam. Talán így is van, ezt én nem tudom eldönteni. De kellenek ezek a tapasztalatok is, hiába, nem gondolkoznék ilyen kérdéseken, ha valaki fel nem vetné őket. És közben gyakran villannak fel álombeli képek, amelyekben látom, valójában magányos utat választottam, legalábbis kívülről úgy néz ki. Innen bentről egész más, egyfajta kiteljesedése a sok-sok élet óta hurcolt tapasztalatoknak, esszenciájuk lassú esőhöz hasonlóan ér el hozzám, némelyik lepereg rólam, másokat bőröm pórusain keresztül szűrve vizsgálgatom. Tudom, egyszer összeáll a kép, és akkor az összes határ feloldódik.

Árnyékok

Egy bugyuta vígjátékban hallottam, de megtetszett, mert igaznak érzem: az óvatos ember egyáltalán nem él. Erről megint a bátorság jutott eszembe. És az intelmek, amiket azoktól kapok, akik féltenek, és azoktól is, aki teljesen idiótának tartanak. Nem az erdőben alváshoz vagy az egyedülléthez kell a bátorság (szerintem), hanem ahhoz, hogy az ember minden pillanatban saját eszméi szerint éljen. Ez nem is olyan könnyű, egyre több "visszatartó erővel" találkozok, több síkon is. Egyrészt az elszakadás a szeretteimtől: fizikai síkon ez a legnehezebb. Másrészt az értetlenekkel szemben (mellett) megvédeni az álmaimat: erőpróba mentális szinten. És amitől alig tudok szabadulni: egyre többen (gyakorlatilag minden nap!) jelentkezik valaki vagy kezelésért, vagy utaztatásért, nekem nagyon-nagyon nehezemre esik visszautasítani bárkit, aki segítséget kér. Szinte fizikai fájdalmat érzek a szívcsakrám táján ilyenkor, most mégis ezt kell tennem, persze ajánlok másokat, akik kezelnek, mégis... Nemcsak az idő rövidsége miatt nem tudom vállalni, hanem fontos szempont saját állapotom is. Mostanában igen erőteljes tisztulás indult be, ennek vannak testi tünetei is, amelyeket nem hanyagolhatok el, és mit tagadjam, fáradt is vagyok. Leginkább "idegileg" visel meg ez az időszak, muszáj minden nap kezelnem, emellett sokkal többet alszom, mint máskor. Régebben napi 6 óra bőven elegendő volt, most viszont 8 (!) órára is szükségem van. Jut eszembe, Merci, lécci tedd meg, amit lehet! :-) Köszi!

Jó ötlet

éhesen komoly dolgokról filózni? Ma lecsúsztam a reggeliről, mire beértem az irodába a büfében már csak húsos szendvicsek voltak. Ahhoz képest, hogy mennyien húzzák a szájukat ha meghallják, vega vagyok mindig a hús nélküli kaja fogy el először. Ki érti ezt? Na, mindegy. Szóval reggel a bankban kezdtem, már nyitáskor ott toporogtam az ajtóban. Szerencsésen sikerült elintézni amiért mentem, és ismét megállapítottam magamban, nem véletlenül ebbe a fiókba járok: kedvesek, udvariasak az ügyintézők, ráadásul minden gördülékenyen megy. Aztán hívtam Z-t, mert tartottam tőle, hogy előbb indul el a Parkridgebe, mint én beérnék, és muszáj volt megbeszélni, mit kellene elhoznia onnan. Persze csak akkor, ha valóban K. veszi át a belföldi fuvarozás számlázását. Szerintem igen jó ötlet, remélem így fog alakulni. Biztos ami tuti alapon összeírtam Z-nak mindent. Itt az első dolgom egy idétlen statisztika volt, amit a kollegának egy hét alatt kellett volna összehoznia, de nem is nagyon fogott hozzá, és ma reggel tízig kellett (volna) leadni. Talán nem kellett volna megcsinálnom helyette, de Otit is érinti, neki pedig elég helyt állni a fuvarszervezéssel, hiszen egyedül intéz mindent. A lényeg, hogy végre elkészült a táblázat. Most már kicsit nyugodtabb vagyok. Még a holnapi napom elég húzós lesz, megint Parkridge, aztán spanyol, fogalmam sincs, hogyan fogok odaérni időben, asszem továbbra is az égiekre bízom magam :-)
Tegnap este még vagy egy órát beszélgettünk Otival, most eszméltem rá, mennyire fog hiányozni a mindennapos beszélgetés, hiszen nemcsak az irodában jövünk ki jól, hanem a szabadidőnk egy részét is együtt töltjük, méghozzá remek hangulatban. Szeretem a sok nevetést, a jó programokat (igen, még a vásárlás is klassz időtöltés lehet, ha a társaság vidám). Biztosan tudom, lesznek barátaim ott is, hiszen eddig is mindenhol voltak rokon lelkek, mégis fontos, hogy tudjam tartani a kapcsolatot azzal a néhány emberrel, akik ennyire közel állnak a szívemhez. Utánanéztem, nagyon sok zarándoszálláson van internet hozzáférés, és persze ott a klasszik lehetőség, a telefon :-)

2007-04-02

Paradoxon

Mi más lenne. Várni a szabadságra... Bevállalni néhány "kötelező" rácsot a béke érdekében. Mert csak úgy érdemes. Szeretettel elbúcsúzni, a szívemben megtartani azokat, akikkel majd' két éve az életem egyharmadát töltöm. Csak ez az átok türelmetlenség hajt, már megint gyönyörűen süt a Napocska, minden ragyog a tavasz színeiben, én meg ülök az irodában, tennivalóm alig akad. Csak csapkodom a klaviatúrát, levelezek, csacsogok. Mennék már! Akár innen gyalog, ne kellene várni egyik találkozótól a másikig, a következő reggelig, most nem tudom a maga teljességében átélni a pillanatokat, mert én lettem a megtestesült búcsúzkodás. Addig már nem... sorban jönnek a kérdések, amikre ez a válasz. Már nem fér bele az utaztatás, kezelések, persze szívesen ajánlok másokat, nagytudású mestereket, akik segítenek is, csak hát... nem a saját feladatomat akarom-e másra pakolni ezáltal? Fordított helyzetben már voltam, amikor T. elutazott a mesterije után, itt maradt a család, a barátai, akiknek kellett a segítség. Akkor úgy éreztem, nem az én dolgom lenne ez, hanem az övé, hiszen tud már utaztatni is, kezelni is - csak éppen mellettük maradni nem tudott. Azt is gondoltam, milyen könnyű semmivel sem törődve a saját útját járni. Most is ezt gondolom, de most már én is merek így tenni. Akkor valószínűleg irigyeltem bátorságát, most viszont úgy érzem, nem is kell bátorság. Zavaros vagyok megint, tudom, de ezek a dolgok így egyszerre jönnek, jól esik leírni, és majd ezekre is jön válasz tőled, mástól, önmagamtól. Who knows?

Szerelem?

Múlt

IX - Öt éven belül

Általános jelentése:
Azon túl, hogy időt jelez, türelemre int. Változásra lehet számítani, de nem rövid távon. Mi változik? Ez a mellette lévő kártya jelentésétől függ.

Ha szerelemről van szó: Csupán fellángolás ez, vagy tartós szenvedély? Majd elválik, türelem!

Ha családról van szó: A távolabbi jövőben változás lehetséges.

Ha barátságról van szó: Pozitív vagy negatív értelme a mellette álló kártyáktól függ.





Jelen

XXII - Bolond

Általános jelentése:
Az ember életében, ha ritkán is, de adódnak nagy lehetőségek. A Bolond kártyája erre utal. Bolondok lennénk nem elfogadni az ajánlatot. legyünk nyitottak mindenre. Lépjünk ki a múltból, és csak előre nézzünk. A kártya azt sugallja: ugorj!

Ha szerelemről van szó: Egy nagy szerelemről kiderül, hogy kiszolgáltatottságon alapul. Nem csupán a kapcsolaton kell változtatni, a belső nyomástól, a félelemtől is szabadulni kell. A kártya azt mutatja, hogy képesek vagyunk felülkerekedni a válságon, és lehetőségünk van egy új, jobb életre. Sorsunkat ne kényelmi szempontok határozzák meg. Nem pótol mindent az anyagi biztonság.

Ha családról van szó: A kötelékek szorosak, merevek. Nem alkalmazkodás, hanem kényszer ez. Itt az alkalom a szabadulásra. Nem kell félni. Álmaink megvalósulnak.

Ha barátságról van szó: Új, hozzánk méltó barátságok születnek, új lehetőségeket teremtve. Szinte tálcán kapjuk, amire vágyunk, álmaink teljesülnek. Eljött az ideje a merész cselekedetnek, ne törődjünk vele, ha esetleg bolondságnak tűnnek. Sok vidámság kezdetét jelzi ez a kártya.


Jövő

VI - Szerelem

Általános jelentése:
Konfliktus lehetősége, ami nagy erőpróbával jár. Válaszút is lehetséges. Új szerelem születhet, mely éppen újdonságánál fogva túl szépnek tűnik.

Ha szerelemről van szó: Megszokott életünket megzavarja egy személy megjelenése. Mindenképpen szerelemmel függ össze, és mindenképpen válaszutat jelent. Új helyzet.

Ha családról van szó: Egy családtag váratlan érzelmi fellángolása felbolygatja a többiek életét. Más értelemben: halaszthatatlan döntést kell hozni.

Ha barátságról van szó: Egy baráti kapcsolatban problémák merülnek fel. Fontos, hogy kerüljük a túlzott érzelmeket. Hallgassunk a józan észre! Mérlegeljük a helyzetet, a hirtelen döntés veszélyes!


Spirituális tanács

XXII - Bolond

Új utak nyílnak előttünk. vonzó lehetőségek, amelyek az eddigi életünktől teljesen eltérő életmódot kínálnak. Döntenünk kell, mit vigyünk magunkkal, mit hagyjunk hátra. A sors lehetőséget ad a "nagy ugrásra". Meditáció közben tegyük fel a kérdést: "Meddig mehetünk el?"